|

Utoljára módosítva: 2017. 12. 13.
HARAGUDHATOK ISTENRE?

Noha a düh egy teljesen emberi érzelem, amit a Biblia hősei is sokszor megéltek, sok keresztény ember elítéli, ha valaki kifejezi Isten felé irányuló rossz érzését és azt gondolják, a düh csak rosszat tehet.




A mai hívők közül sokan bűnös dolognak tartják az Isten felé megnyilvánuló harag érzését, és nagyon rosszul érzik magukat, ha Istennek el kell mondaniuk, hogy ők bizony most mérgesek.

R.C. Sproul, teológus mondja:

"Nekünk nem szabad Isten felé a panasz vagy a méreg hangján szólni, mert nem helyes Istent vádolni a rossz cselekedetekért."

John Piper, lelkész ezzel egyetért:

"Arrogáns dolog halandó, bűnös teremtményeknek Istent azért bírálni, amit tesz és megenged."

Azonban Sproul és Pipe pár fontos dologról elfeledkezik:

"A harag, a kétségbeeesés és a feszültség természetes emberi érzések. Megélhetjük ezeket akkor is, ha van, de akkor is, ha nincs valódi alapjuk. Amikor Isten megengedi, hogy nagy szenvedések legyenek az életünkben, természetes, hogy találkozunk a sértettség, a felháborodás és a düh érzésével is, melyeknek szabad utat kell engednünk. A dühünk nem fog önmagától elmúlni, nem söpörhetjük be a szőnyeg alá!"

Ian Punnett, rádiós műsorvezető, lelkész, a "Hogyan imádkozzunk, ha haragszunk Istenre?" című könyv szerzője kiemeli káros hatásait annak,

ha elfolytjuk negatív érzéseinket Istennel szemben.

 

Nem az a baj, ha a haragodat kifejezve imádkozol, hanem ha egyáltalán nem imádkozol

Dr Julie Exline, klinikai szakpszichológust idézi:

"Isten távolinak tűnik. Van, akit nem érdekel a spirituális dolgok, nem akar kapcsolatba kerülni Istennel. A felületes imák unalmassá, kiszámíthatóvá válhatnak, mivel mély érzés nélküliek."

Ha nem vagyunk Istennel őszínték, elzárjuk magunkat attól, hogy egy valódi, bizalmi kapcsolat alakuljon ki köztünk. Azzal, hogy kifejezzük adott esetben a dühünket is Isten felé, kitárhatjuk szívünket, hogy miért érezzük azt, hogy itt tartunk.

Nem Istent okolva, de érzésünket nem elnyomva szólítjuk meg őt, így jó esélyünk van egy őszinte kapcsolatra.

Punnet számos bibliai szereplőt nevez meg, akik hangot adtak rossz érzésüknek. Köztük Krisztust is, aki a keresztről kiáltotta: "Miért hagytál el engemet?" Punnet többsször idézi a 22. Zsoltárt, amit ő, 17 másik zsoltárral együtt, a "düh imájá"-nak hív.

Habakuk és Jób, mindketten haragudtak Istenre mindazért a szenvedésért, amit engedett életükben megtörténni. Isten nem vígasztalta meg őket haragjukban (ellenkezőleg, megfedte őket kishitűségükért), de nem is ítélte el őket mindezért. Jób a megpróbáltatások után még nagyobb és erősebb hittel, Habakkuk pedig prófétálva, Istent dicsőítve folytatta életét.

Ki kell fejeznünk haragunkat Istennél, figyelve arra mit és hogyan teszünk? Ami fontos, az az, hogy ne indulattal mondjuk ki rossz érzésünket, hanem azt fejezzük ki, miért van ez a rossz érzésünk. Punnet hozzáteszi:

"Mondd ki, amit ki kell mondanod. Annyiszor, ahányszor csak szükséges, és tudd, Isten pontosan hallja szavaidat. De szükséges, hogy ezt a haragot el is tudd engedni. A végső célja a 'dühös imának' nem a bosszú, hanem az, hogy újra el tudj indulni a helyes úton, továbblépj."

Jogosak vagy nem jogosak az érzéseink, de fojtogatóak lesznek előbb-utóbb, ha nem veszünk róluk tudomást. Ez mind tönkreteszi Istennel való kapcsolatunkat. Ezt pedig nem kockáztathatjuk! Ahogy Punnet mondja:

"Nem az a baj, ha a haragodat kifejezve imádkozol, hanem ha egyáltalán nem imádkozol."

Értékelés: 8.8/10 (5 szavazat alapján)

Fordította: Somorjai Ildikó | Forrás: christianheadlines.com
Szeretném támogatni a nicelife küldetését!

Ezeket olvastad már?

AZ ATYA GONDOSKODÓ TERMÉSZETE

A TERMÉSZET TANÍTÁSA

AMI ÁTSEGÍT A NAPON


HIRDETÉS HELYE:

Ne maradj le semmiről! Kedveld facebook oldalunkat: