| ISTEN GYERMEKE VAGY - ELHISZED? |
Gondoltál már valaha úgy magadra, hogy nem csak egy teremtménye vagy Istennek? Gondoltál már arra, hogy nem csak egy Benne hívő, Hozzá imádkozó vagy a – nem túlzás – milliárdok közül?
"Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk." (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 16.)
Gondoltál már valaha úgy magadra, amióta hiszel Istenben, hogy tulajdonképpen egy hatalmas család részesévé váltál Jézus Krisztus által? Valóban érted-e, és komolyan gondolod-e, amikor a legszentebb imában úgy nevezed meg a világmindenség és az emberiség Teremtőjét, hogy "Mi Atyánk?"
Tehát az igazi kérdés az: gondoltál-e már valaha úgy Istenre, szólítottad-e Őt meg úgy valaha – Akit dicsérsz, Akinek hálát adsz, Akinek kiöntöd a szíved, Akitől bűneid bocsánatát, új életed és új embered felfedezését kérheted – mint mennyei Apa? Ha még nem tetted meg, akkor
állj meg pár percre, és gondolkodj el egy picit.
Kezdjük Jézusnál, hiszen Ő hamarabb eljött a Földre, mint Pál apostol, aki a fent megemlített igében a Lélekre helyezi a fókuszt – ezt is hamarosan meg fogod érteni. Jézus, amikor a legszentebb imát tanította tanítványainak több ezer évvel ezelőtt, tudta, hogy egy nap te is megismered ezt az imát (és azok is, akik utánad születnek meg a Földre), és te is ugyanúgy kezded majd el: "Mi Atyánk".
Először is: a megszólítás többes számban van. A MI Atyánkat szólítja meg. Már ez az ima is alátámasztja azt, hogy egy hatalmas közösség tagjai azok, akik hisznek Istenben, és Jézus Krisztus nevében imádkoznak.
Másodszor: ATYÁNK. Ez a megszólítás az akkori korban, az akkori helyen, az akkori nyelvezetben teljesen természetes volt. Az emberek közelinek érezték magukhoz. Még közelebbi megszólítás volt ez, mint az ószövetségi időkben, ahol az emberek Úristenként, Istenként, vagy Teremtőként szólították meg Azt, Akiben hittek. Napjainkban azonban ez az "atya" megszólítás már ódivatúnak tűnhet. Hiszen ki szólítja édesapját, vagy bármilyen nevelőjét atyának? Meglehet, egyes keresztény felekezeteknél még megmaradt az a szokás, hogy a lelki vezetőt úgy szólítják: atya. (Természetesen ezzel nincsen semmi baj, a tisztelet jele ez, ahogyan a mi Istenünk felé is érezzük és megadjuk a tiszteletet, s ma is szólíthatjuk Őt Atyának.)
De felteszek egy kérdést: mennyire közelinek éreznéd magadhoz azt a személyt, akit atyának szólítanál? Nem lenne benned egy kis fenntartás: vajon zavarhatod-e bármilyen mondanivalóval az atyát, akinek bizonyára sokkal fontosabb dolgai is akadnak, mintsem téged meghallgasson? Nem így van ez a mi Atyánkkal,
Akit bátran szólíthatunk Apánknak!
Erről pedig az a Lélek tesz bizonyságot, Akiről Pál ír! Ő ugyanis ugyan az a Lélek, Akiről Jézus azt mondta: a mi mennyei Apukánk elküldi Őt pártfogóként, Aki segít megérteni dolgokat a maga idejében (Jn 14,26a), Aki segít a mi erőtlenségünkön (Róm 8,26). S amikor a te lelked is befogadja ezt a Lelket, s mindazt, amit Ő megismertetni szeretne veled, akkor el fog jönni az az idő (vagy már eljött számodra), amikor teljes hittel és bizalommal fordulsz oda a te mennyei Apukádhoz, már nem úgy, mint "csak" teremtmény, már nem úgy, mint "csak" egy Benne hívő a sok közül, hanem, mint gyermeke!
"Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: … Istennek és Krisztusnak … vele együtt szenvedünk, …
vele együtt meg is dicsőüljünk." (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 17.)
Egy lánya Istennek | facebook.com/1lanyaIstennek |
Ezeket is ajánljuk
