ISTEN ÖRÖK SZERETETE

Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét? Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot.



"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." (1 János 4:10)

Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról:

"Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce." A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben is találhatunk ilyen összehasonlítást:

Az anya és a gyermek.

Az emberek gondolkodásában a szülői, de leginkább az anyai szeretet példaértékű, ha a szeretetről van szó. Nem véletlen az, hogy anyák napját ünneplünk, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Tőlük kaptuk talán a legodaadóbb szeretetet, a legtöbb elfogadást. Az Ige mégis, amikor Isten szeretetéről beszél a következőt mondja:

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49:15)

Vagyis Isten az, aki jobban szeret bennünket, mint az édesanyánk.

Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét?

A férj és a feleség.

A szeretet másik legszebb példája a házasság. Két ember örök hűséget esküszik egymásnak csupán azért, mert szerelmesek lettek egymásba. Amikor a Biblia leírja nekünk ezt a folyamatot, arról beszél, hogy a választottunk mindenkinél fontosabb lesz a számunkra. Fontosabb, mint a barátaink, mint az addigi családunk, mint a szüleink. Pál apostol azonban ezt mondja erről:

"Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom." (Efézus 5:32)

Vagyis Isten fia lemondott mindenről érettünk, mert Ő a vőlegény és mi, mint egyház, az Ő menyasszonya vagyunk. Csak próbáljuk felmérni egy kicsit ezt a mindent!

1. Lemondott az örökkévalóság országáról a mi földi világunkért.

2. Lemondott az Isten formájában való létről, hogy emberi életet éljen.

3. Lemondott a mennyei lények társaságáról, a miénkért cserébe.

4. Lemondott a teljes biztonságáról, az egészségről, az égi tökéletességről, hogy itt veszélybe kerüljön, hogy betegségeket hordozzon, hogy megismerje milyen küzdeni a kísértésekkel.

5. Lemondott az életéről, hogy meghaljon értünk azzal a halállal, amit mi érdemeltünk volna.

Ráadásul amíg a házasságban benne van a viszont szeretet csodája, addig az Úrral való házasságunkban mi emberek sokszor csalárdnak, hűtlennek bizonyulunk, miközben Ő mindvégig hűséges marad.

Sorolhatnánk még a példákat, a legnagyobb adósságot elengedő hitelező és az adós; a tékozló fiát visszaváró édesapa, az ellenségéért életét adó barát... Emlékezzünk arra, hogy az igazi szeretet az, ahogyan Ő szeret minket. Nem azért, hogy ezzel leértékeljük a mi Iránta való szeretetünket, hanem azért, hogy az Övéből merítve, abból tanulva tanuljunk mi is jól szeretni.

ATTILA
Ötletgazda
Restás László, adventista lelkipásztor

Ezeket olvastad már?

TANULJ MEG ISTENBEN BÍZNI!

NEM TUDOM, HOGYAN TOVÁBB

VALÓBAN ISTEN SZÓL HOZZÁM?