Utoljára módosítva: 2018. 06. 10.

Legyél te is VIP tag. | Élvezd az előnyöket!

KOMOLYAN MINDEN A JAVUNKRA VAN?

Isten gyermekeként megtapasztaltam már, hogy Isten nem úgy munkálkodik ezen a világon, ahogyan azt eleinte elképzeljük. Biztos mindenkinek van egy Isten-képe, amikor még Isten-kapcsolatának az elején áll. Mert az Istenbe vetett hit tulajdonképpen kapcsolatot jelent Istennel – pontosabban bizalmi kapcsolatot.




Ahogy haladunk a hit útján – jobb esetben, ha valóban odafigyelünk Istenre – akkor mindig tanulhatunk Tőle, vagy Róla valami újat, amire mindig szükségünk van az adott életszakaszban. Az én hitem szerint sosem történnek véletlenek: ez igaz akkor is, ha jó dolog történik, de ugyanúgy igaz akkor is, ha éppen valami rossz dolog történik velünk. Az utóbbihoz pedig nagyon erős kapcsolatra van szükség Istennel.

Szóval, ahogy haladunk a hit útján, hamarosan rá kell jönnünk, hogy Isten nem az az Isten, amilyennek mi képzeltük el Őt. Mert Isten nem mutat meg mindent egyszerre Önmagából a személyes életünkön keresztül. Nem is ad választ minden feltett kérdésünkre egyszerre. Sőt, van, hogy nem úgy, és nem akkor ad meg valamit, ahogyan imádkoztunk érte, és nem is óv meg mindig minden kudarctól, veszteségtől, fájdalomtól.

Nem akarja Isten, hogy mindig minden rendben legyen
az életünkben? Hát így szeret Isten?

Nagyon jó kérdés. De hadd válaszoljak rá: kétség kívül Isten szeret! Ezt bizonyítja a következő ige:

"Ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket." (1Jn 4,16)

A probléma nem Isten szeretetével van, hanem az Istenről alkotott előzetes képünkről. Legjobb lenne talán egy teljesen új esélyt adni Istennek, és nyitottnak maradni a hit útján: bármilyen is Ő, mutassa meg Magát, hagyjuk, hogy megismerjük Őt, szerethessük Őt úgy, ahogy Ő van, és tudjuk elfogadni az Ő döntéseit is – a sajátjaink mellett. Mindezt pontosan úgy, és pontosan azért, mert Isten is nyitott felénk, kíváncsi ránk, szeret minket, elfogadja a döntéseinket – akkor is, ha azok éppen nem a legjobbak, vagy teljesen Ellene szólnak. Valahogy így szeret Isten.

Nem akarja Isten, hogy mindig minden rendben legyen az életünkben?

És, ha már a szeretetnél tartunk. Úgy gondolom, olyan világot élünk, ahol nagyon kevesen vagyunk tisztában azzal, milyen is az igazi szeretet. Talán minket sem szerettek igazán, ezért mi sem tapasztaltuk, láttuk, vagy tanultuk meg, hogyan is kell igazán, jól szeretni. Isten tudja, hogyan kell szeretni, mert Ő maga a Szeretet! (1Jn 4,8b)

Amikor Isten megtesz valamit az életünkbe: szeretetből teszi. Amikor pedig valamit nem enged meg: azt is szeretetből teszi. Azért képes erre – bármennyire is értelmetlennek tűnjön az emberiség szemében – mert Ő sokkal nagyobb képben látja az életünket, mint mi. Tudja, mikor, minek van itt pontosan az ideje. Isten tudja, mi lesz jó hatással, ha valamit megenged, ugyanakkor mivel képes többet, jobbat kihozni belőlünk azzal, ha éppen nem ugrik rögtön a segítségünkre.

Mert én hiszem azt, hogy ha éppen valami rossz is történik velünk, Isten olyan tökéletes időzítésben engedi meg (nem Ő okozza tehát) azt az életünkben, hogy végül megtanulunk valami újat, megerősödünk általa, aztán később a javunkra fog szolgálni. Így Isten tulajdonképpen felkészíthet akár egy következő életszakaszra, akár megtaníthat valamit Önmagáról, vagy a Vele való kapcsolatunk szorosabbá válhat, de arra is felhasználhat egy-egy nehéz életkörülményt, hogy később másoknak tudjunk segíteni megélt tapasztalataink alapján. (2Kor 1,4) Én úgy gondolom, ebben rejlik Isten mindenhatósága! A semmiből képes alkotni valamit, és a rosszból is előhozza a jót!

Tehát amikor Isten gyermekeként egy ideje járom már a hit útját, megérthetem azt, hogy Isten rá nevel - és nem elkényeztet – az életre.

Mert az életben a jó mellett ott van a rossz is. Ezt nem mi választottuk. Így alakult az Édenkertben. (1Móz 2:9; 1Móz 3:1-7) Istennek még sem célja, hogy folyton megoldjon helyettünk mindent, és állandóan kitérítse előlünk az akadályt. Megtehetné! És véleményem szerint nagyon sokszor biztosan meg is teszi (akkor is, ha éppen észre sem vesszük). De nem rejt el mindig mindent előlünk, mert az egy hazug kép lenne erről a világról! Egyébként Jézus sem kérte az Atyától, hogy különítsen el minket a világ hatásaitól – csupán a gonosz ellen kért védelmet. (Jn 17:15) Ezért talán Isten célja az lehet, hogy tanuljunk meg ebben az elromlott világban győzni, uralkodni a Szentlelke által. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha nyakig benne is vagyunk az életbe – megtapasztalva a jót, de megtapasztalva a rosszat is, fejlődve ezek által. (1Pt 1:7)

Lehet, sokaknak nehéz elfogadni, hogy vannak és lesznek még olyan helyzeteik életükben, amikor Isten nem azzal segít, vagy fedi fel Önmagát, hogy elgördíti azt az akadályt, vagy megóv attól a nehézségtől, amivel éppen szembe találjuk magunka. Hanem azzal fog segíteni, hogy megengedi a nehézségeken való keresztülutazást. Viszont abba biztosan kapaszkodni lehet, ha Isten meg mer engedni valamit az életünkbe, akkor nem fut el nevetve, hogy "Jól megkaptad". Isten ott marad, és megtanít arra, hogyan küzdhetünk, és hogyan válhat mindaz a javunkra, ami éppen ér bennünket. Nem véletlenül, hanem tapasztalatból írja a zsoltáros: "Ő tanítja kezemet a harcra." (Zsolt 18:35a) Tehát van harc az életben.

Senki ne értsen félre, nem gondolom, hogy a rossz események kreálása Istentől lenne, vagy, hogy Isten szándékos nevelési módszere lenne! Ahogy azt sem hiszem, hogy a betegség Istentől van, mert azzal "Isten meg akar büntetni". A jelenlegi téma nem erről szól! Nem is a háborúkról és mészárlásokról – különben nem is értem, hogy az emberek szabad akaratából elvégzett dolgokért miért Istent kell előszedni. Tehát semmilyen esetben sem gondolom, hogy Isten akarná bármelyik gyermekének is a szenvedő arcát látni. Viszont nem minden helyzetben az a legjobb, ha mindent megtesz nekünk, értünk, helyettünk, mert akkor mégis hogyan tanulnánk meg járni, jó és rossz közül választani, küzdeni ebben a világban?

Ezért, HA történik valami rossz az életünkben, és hiszünk, bízunk Istenbe, Ő képes felhasználni a bekövetkezett rossz eseményt életünkben oly módon, hogy az lehet napokkal, hetekkel, hónapokkal, vagy lehet csak évekkel később, de a javunkra fog válni. A javunkra válik akkor, ha mindeközben ISTENT SZERETJÜK, és nem mindig azt, amit megtehetne értünk és adhatna nekünk. Hanem végre csak az számítana, hogy az Ő jelenlétéről legyünk biztosak életünkben – igen, a bajok közepette is ápoljuk kapcsolatunkat Istennel.

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál." (Róm 8:28a)

Szeretném támogatni a nicelife küldetését!
Egy lánya Istennek | facebook.com/1lanyaIstennek

Ezeket olvastad már?

AMIBEN HISZEL, AZZÁ LESZEL!

OTT LESZ MAJD ISTEN?

ISTEN GYERMEKE VAGY - ELHISZED?



HIRDETÉS HELYE:



Ne maradj le semmiről! Kedveld facebook oldalunkat: