A SZŰKÖLKÖDNI ÉS BŐVELKEDNI TUDÁS ÖRÖME

"Nagyon örültem pedig az Úrban, hogy végre ismét megerősödtetek, hogy rólam gondoskodjatok. Erre ugyan gondoltok is, de nem volt rá alkalmatok eddig. Nem a szűkölködés mondatja ezt velem, mert én megtanultam,hogy abban a helyzetben, melyben vagyok, megelégedett legyek. Tudok szűkölködni is, tudok bővelkedni is."



".Mindenféle mindenben volt részem, jóllakásban is és éhezésben is, bővelkedésben és szűkölködésben is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek. Hiszen tudjátok ti is filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elutaztam, egyetlen gyülekezet sem volt velem a kölcsönös adás és vevés viszonyában, csak egyedül ti. Mert már Thessalonikából is küldtetek néhányszor egyetmást, amire szükségem volt. Nem mintha kívánnám az ajándékot, hanem azt a gyümölcsöt kívánom, amely sokasodik a ti hasznotokra. Mindent megkaptam, sőt feleslegem is van. Bőségben vagyok azóta, hogy Epafroditustól átvettem, amit küldtetek, mint kellemes jó illatot, Istennek tetsző kedves áldozatot. Az én Istenem pedig megadja majd bőven mindazt, ami szükséges az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mindörökkön örökké. Ámen. " (Fil 4, 10-23)

Hogyan lehetséges, hogy valakinek semmi oka sincs örömre és mégis örül; és olyanokat bíztat "mégis-örömre", akiknek semmi okuk sincs, hogy örüljenek. Mégis ezt tündökli, ragyogja, sugározza kétezér év után is e levél. Mi, a modernkor emberei, annyira hozzá vagyunk kötve a helyzetünkhöz, a körülményeinkhez, annyira befolyásolja örömünket az a szituáció, amiben élünk, hogy feltettük a kérdést: van minden körülménytől független öröm?

Pál megadja a "mégis-öröm" kulcsát: az Úrban, Krisztusban örüljetek! Ez a sajátos felségterület, erőtér, ami vagy van, vagy nincs. Csinálni nem lehet: "a szél fú, ahol akar" (Jn 3, 8) mert bizony, ez Isten Szentlelkének tere. "Nagyon örültem." -kezdi Pál apostol. Vannak szavaink, amelyek nemcsak devalválódtak, hanem ellenkező értelmet kaptak. Ha valaki azt mondja nekem egy talákozas után: nagyon örültem, akkor biztos tudom, hogy udvariaskodik. Itt azonban annyira igaz, hogy a magyarban talán megfelelőbb volna ide ez a szó: rendkívül, felettébb, hallatlanul. Minek örül bilincsek között felettébb? Annak, hogy adományokat kapott a fillippibeliektől? Igen!

Ha valaki meg akarja tanulni az elfogadás magas művészetét, itt találja a filippi-i levél végén. Mert ilyen fenségesen, ilyen nagyszerűen, ilyen minden lekötelezettség nelkül nyugtázni adományt még nemigen hallottam, amilyen máltósággal ezt Pál teszi. Itt nem arról van szó, hogy neki adományokat küldtek, hanem örül, hogy a filippibeliek gondolnak rá, örül, hogy a filippibeliek szeretik. Szórol-szóra ezt mondja: örülök, hogy ez a ti hitetek gyümölcse. Tudniilik az igazi szeretet valamiképpen megmutatkozik, olykor pénzben is.

Nehéz dolog elfogadni. Vajon tudtok-e úgy elfogadni ajándékot, hogy nem érzitek magatokat megalázottnak, nem érzitek, most valaki le akar kötelezni benneteket. Meg kell tanulnunk örömmel elfogadni is. Jobb adni, mint kapni. (ApCsel 20,35). Igaz. De miért kell nekünk mindig a jobbik részt választanunk? Szabad olykor a "rosszabbik" részt is elfogadnunk. Tanuljunk meg elfogadni, ahogyan erről egyszer már szó volt. A héten kaptam egy levelet. Első ránézésre üres volt a boríték, aztán jól belenéztem, s egy kis szalag volt benne. Feladó nincs, semmi nincs-kézzel festett kis selyemszalag és ez van rajta: Az Úr megőriz téged. Ennyi. Mondhatom nektek, hogy egész napomat derültté, örömössé, széppé tette ez a szalagocska!

De az örömön túl még sok mindent meg kell tanulnunk, nemcsak az elfogadás művészetét. Pálnak vannak elvei. De az ő elvei rugalmasak! Nincs félelmetesebb, mint az az ember, akinek csak elvei vannak. Hátborzongatóak azok, akik így beszélnek: Megmondtam, és ha én egyszer valamit megmondok. Nem jó az olyan "elves" ember, aki csak merev és nem rugalmas. Közösségben élünk. Pálnak az volt az elve, hogy egyetlen gyülekezettől sem fogadott el semmit. Kivéve a filippibeliektől. Mégpedig megdöbbentően a levél itt egy kereskedelmi kifejezést használ:

"Egyetlen gyülekezet sem volt velem kölcsönös adás és vevés viszonyában." De veletek ilyen viszonyban vagyok. Ma ezt így mondanám: egy gyülekezet, amelyik megszerette, vállalta azt, hogy Pál financiális ügyeit viseli, ha rászorul. Pál ezt hálásan megköszöni, elfogadja.

Ez a keresztyén életművészet titka. "Nem a szűkölködés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy abban a helyzetben, amiben vagyok, megelégedett legyek. Tudok szűkölködni is, tudok bővelkedni is, mindenféle mindenben volt részem, jóllakásban és éhezésben is, a bővelkedésben és a szűkölködésben is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősit."

Nos, Buddha szerint meg kell tanulni szűkölködni. A kívánság, az élet kívánsága, a legnagyobb rossz, vissza kell húzódnunk az élettől. Aki a kívánságait meg tudja szüntetni, az mindig magasabbrendűvé válik. Minél több kívánság él bennünk, annál több nyomorúságunk van es így tovább. A sztoa alapgondolata szerint sztoikus bölcs az, aki megtudta, hogy neki semmire sincs szüksége. Ez is mindegy, az is mindegy. Meghalt valaki? Meghalt. Jól lakott? Jól lakott. A sztoikusok, a maguk módjan, tiszteletreméltó módon gyakorolták az önmegtartóztatást és az indulatmentességet. A szerzetesek vállalták a szegénységet: egy saru, egy ruha, egy pohár víz, egy darab kenyér. -Szóval a buddhisták, sztoikusok, remeték, szerzetesek tiszteletreméltó módon tanulták a szűkölködést, a lemondás művészetét. Mi itt a többlet? Mi az, amire azt mondom, hogy ez krisztusi?! Az, hogy itt van az ellentéte is. Ami az előbb felsoroltaknál nincs. "Tudok éhezni de tudok bővelkedni is. " -mondja Pál. Ez az "is" itt a kereszténi.

Hadd hozzak fel egy példát a világ egyik leggazdagabb emberéről: Rockefellerről, aki nagyon alulról indult el, néhány dollárral és nagyon magasra küzdötte fel magát: a világ egyik leggazdagabb embere lett. És ötven év körül lehetett, amikor egyszercsak fonnyadt, sárga lett az arca, mint egy aszalt citrom, kihullott a haja, a szemöldöke, a szempillái, és egy riporter azt írta róla, hogy a világ legcsúnyább embere.

Az orvosok egy-két évet jósoltak neki ilyen betegen. Ám valamiképpen kapcsolatba került egy keresztyén orvossal, aki Rockefeller ide, Rockefeller oda, leült vele szemben és azt mondta neki: Tudja, mi az ön baja? Az, hogy nem szereti az embereket, csak magát szereti! Eddig csak pénzt gyűjtött, maga tulajdonképpen nem a világ leggazdagabb embere, hanem a legönzőbb embere. Ha élni akar, forduljon az emberek felé, próbáljon szeretni, és hozzátette: adni is, nemcsak szerezni! Rockefeller dühös lett, felállt és kérdezte: -Mit fizetek? A válasz: -Semmit, jónapot! Az orvos elment.

Rá egy hétre Rockefeller megalapította a nagy Rockefeller-alapítványt, s attól kezdve a vagyona felét -egyesek szerint többet is- erre az alapítványra szánta. Rockefeller peddig kettő híján száz évet élt meg, s egyik egyeteme alapításakor mondott beszédében említette, hogy ennek az orvosnak köszönheti, hogy megfordította az életét.

Az előbb felsorolt buddhisták, stoikusok, szerzetesek, vagy aszkéták a mondat egyik felére tették a hangsúlyt: hogy tanuljunk szűkölködni. De tudni kell bővelkedni is. "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Szóról-szóra: mindenre képes vagyok abban, aki engem megerősít -írja Pál apostol. De jó is volt Pálnak, aki ezt leírta: mindenre van erőm! Azért gondoljuk meg, hogy Pálnak nem volt mindig ereje. A damaszkuszi úton arra volt ereje, hogy bemenjen Damaszkuszba. Úgy támogatták. Innen kezdi, egészen alulról. Aztan kimegy Arábia pusztájába, megtanul előbb szűkölködni. Itt pedig már tud bővelkedni is. Van sorrend. Valahol el kell kezdeni. Így kezdődik:

Jaj, semmire sincs erőm! Azután: már csak erre van erőm. Majd: sok mindenre van erőm. Végül: mindenre van erőm! Nem tudom, ki, hol tart, tudjuk-e már azt mondani: mindenre van erőnk. Ha csak "sok mindenre van erőm", már akkor is nagyon boldog vagyok.

Így fejezi be Pál ezt a levelet: "Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket a velem levő atyafiak. Köszöntenek titeket az összes szentek, mindenek felett pedig a császár udvaraból valók."

Gondoljátok meg, ki volt akkor a császár. Nero! Nero udvarában is voltak már keresztyének. Az egész birodalmat Jézus Krisztus gondolata, Igéje, evangéliuma hálózta már át. Nem lehettek ezek éppen miniszterek, de a császár udvarában sokféle hivatal volt, és az evangélium eljutott a császár udvaráig. A levél végére értem. A "mégis-öröm" levél végére, de hadd ne tegyek pontot, hanem kettőspontot. Be is fejezem azzal, hogy most már kezdjük el gyakorolni! Kezdjük el gyakorolni, mert ez a levél nem csak az örökéletünkre szóló levél, hanem az egészségünket is óvó levél. Mert a hosszú élet egyik titka a kinyílt szív, a szűkölködés és bővelkedés titka, a "mégis-öröm".

ATTILA
Ötletgazda

Ezeket olvastad már?

BIZONYSÁG A MINDENT CÁFOLÓKNAK

TE MELYIK JÉZUST KÖVETED?

AZ ERESMÉNYES IMÁDSÁG ZÁRJAI ÉS KULCSAI