| A FÉLELEMMEL ÁTSZŐTT ÉLET |
Amint a félelem megjelenik nálam, hirtelen úgy érzem, minden összeomlik körülöttem. Ilyenkor kikerül a félelemmel uralt terület az irányításom alól, és ez annyira el tud hatalmasodni rajtam, hogy végül azt gondolom, kicsúszik a lábam alól a talaj és inkább fedezékbe vonulok.
Ilyenkor magam előtt látom sorra mindazt a rossz dolgot, ami megtörténhet velem: talán egészségügyi válsággal, talán a házasságom megrendülésével, talán a gyermekeim sérüléseivel kell szembenézem. Talán, talán, talán. Aztán megnyugvást és békét keresek Istenen kívüli más helyeken is: emberekben, könyvekben, illóolajokban, alvásban. Valójában ilyenkor biztos talajt keresek, amelyen megállhatok, amíg a szorongásom el nem csitul annyira, hogy tisztábban lássam a dolgokat. Aztán végre engedem megszólalni a lelkemben a Szentlelket, aki szelíden súgja, hogy Isten a jobb kezében tart engem, és semmi sem túl nagy, lehetetlen vagy félelmetes az Ő számára.
Számomra azonban nehéz hinni abban, hogy Isten jót akar és tesz számomra, és szeret engem akkor is, amikor kiakadok vagy kétségbe esek a dolgok miatt. Ilyenkor az Úr távolinak, érinthetetlennek és megközelíthetetlennek tűnik. Láthatatlanná válik számomra. És ekkor még jobban felhatalmasodik a félelem. Egyesek azt mondják, hogy a félelem 'valósnak tűnő hamis bizonyíték'. Mások szerint ez a hit hiánya. Egyesek szerint ez valami trauma következménye. Mások azt mondják, hogy ez egy ajándék, mert néha valóban 'üldöz bennünket a farkas' és jó ezt időben felismerni.
Nem tudom pontosan, hogy mi is valójában a félelem, de azt tudom, hogy rossz. És ki akarom törölni az életemből. Isten azt mondta, hogy ne féljünk, így biztos vagyok benne, hogy a megoldást is megadja számunkra, hogy valahogy győzelmet tudjunk aratni ezen a területen.
Amikor a Zsoltárok könyvét olvasom, azt látom, hogy a félelem problémájával nem csak a mai kor embere küzd. Dávid sokat beszélt a félelmeiről, képzelt és valós szorongásairól egyaránt. Tudta, mit jelent félni, és tudta, mit jelent bízni. Tim Keller, amerikai keresztény író a szorongásról írt egyik cikkében egy Ernest Becker nevű férfitól idézett, aki szerint a pánik ott morajlik minden mögött, szinte az egész életünk minden történését áthatja. Ez engem mélységesen megérintett. Néha vannak napjaim, amikor valóban érzem a pánik morajlását a felszín alatt. Senki sem látja kívülről, de ott van.
Tim Keller szerint a legtöbb szorongással foglalkozó könyv azt mondja, hogy vizualizáljuk a félelmetes helyzet vagy probléma jó végkimenetelét. De az író rámutat, hogy Dávid király nem ezt tette. Dávid minden félelemmel átszőtt, megoldhatatlannak tűnő helyzetben Istenhez imádkozott. Addig nem tett semmit és nem cselekedett, amíg nem fordult az Atyához. Nem tudta a jót látni, a lehető legrosszabb megoldás jött fel neki mindenkor, de első dolga volt az Istenhez kiáltani segítségért. Még a képzelt, nem valódi félelmek közepette is. Saját nyugalmát és békéjét mindig az Úrnál kereste először.
A konkrét megoldása pedig ez volt: Istenben gyönyörködött. Ez a lényeg.
Azoknak a területeknek az összeomlásától félek a legjobban, amelyeket Isten elé helyeztem az életemben. Ilyen a házasság, egészség, anyagi biztonság. Amikor megvizsgáljuk aggodalmunk valódi gyökerét, általában megtaláljuk benne az imádatunk tárgyát is, amit bálványozunk. Pánikba esek a haláltól, mert a családom "elhagyása" a legnagyobb félelmem. Nehéz beismerni, de a családom egyértelműen beelőzte Istent az életemben.
A jó dolgok nem helyettesíthetik Istent. Vagy ha mégis, gyötrődni fogunk emiatt. Szent Ágoston azt mondta: "Itt jön be az életünkbe a szorongás. Mindannyiunk életében vannak jó dolgok, szeretjük és vágyunk rájuk. A család az jó dolog. A karrier jó dolog. A romantika jó dolog. A szex jó dolog. Rengeteg jó dolog van az életünkben. Az ezekkel kapcsolatos szorongás azonban mindig egy hamis isten felbukkanásának a jele."
Ahhoz, hogy valakit igazán megismerhess, vele kell lenned. Nagyon. Ahhoz, hogy Istent a legmagasabb helyre és az egyetlenné tegyük az életünkben, időt kell töltenünk Vele. Reá kell tekintenünk, és az egész életünket az iránta érzett szeretetünk szemüvegén keresztül szükséges szemléljük. El kell jutnunk ahhoz a ponthoz, hogy még ha az összes legnagyobb félelmem megtörténik, akkor is, ha anyám, apám, házastársam elhagyna…Isten a mindenem!
Hálás vagyok, hogy tudom, hogy ha megvizsgálom a félelmemet közelebbről, meglátom, mi az, ami rabszolgává tesz. Megértem, miért félek annyira. Kezdd el ma és kérdd Istent, hogy segítsen, tanítson és mutassa meg az Ő szépségét. Nem akarok mindent és mindenki mást eléje tenni. Azt akarom, hogy Ő legyen, aki mindig betölti az elmémet. És akkor tudom, hogy megszabadulok a félelemtől.
"Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?" (Zsoltárok 27:1)
Hiszen ki másunk van a földön és a mennyben, mint Ő?
