| EGYSZERRE KERESZTÉNY ÉS TRENDI? |
Egy olyan világban kell élnünk - lehetőleg boldogan -, mely egy hitvalló keresztény számára egy csomó döntési helyzetet teremt.
A keresztények hogyan verekedhetnék magukat keresztül az őket körülvevő kulturális hatások tengerén? Aközben, ahogy egyre inkább média kompatibilissé válnak, az őket körülvevő kultúra annál erőteljesebben formálja át a közönséget a végtelen mennyiségű posztmodern elvárások, gondolkodásmód és hiedelmek szerint. Ez a posztmodern ideológia pedig folyamatosan azt sugallja, hogy minden szubjektív, relatív és nem létezik abszolút igazság.
"Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad." (Ésaiás 40:8)
Napjainkban a keresztények morálisan konfliktusba kerülnek azzal a feléjük megfogalmazott elvárással, hogy legyenek politikailag korrektek, toleránsak, hallgassanak és hasonuljanak meg a sokszínű világban. A probléma azzal van, ha minden, amit csinálunk, csendesen beleolvad a háttérbe, nem fogjuk tudni megmutatni az evangélium által bemutatott különbséget.
Isten országának állampolgáraként minden, amit teszünk, az nem a körülöttünk élő emberek kulturális elvárása szerint kell, hogy történjen.
Jelenések könyvében Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a langymelegség számára visszataszító:
"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" (Jelenések 3:15-19)
Talán a fenti igeszakasz keménynek hangzik, de igazán belegondolva ki akar magának egy langyos szeretőt? Egy szenvedélytől mentes partner minden korban közömbös volt a férfi vagy a nő számára. Az eredmény egy tisztátalan hit lenne, ami demonstrálja ugyan a szerelem formai jegyeit, de a szívében hazug marad.
Dániel könyvében a harmadik fejezetben olvashatunk egy bibliai modellről, amely segít válaszolni a kulturális megalkuvásra, amelynek az eredménye nem kiszámítható. Sidrak, Misak és Abednégó történetében egy tárgyalásról, ítélethozatalról majd a túlélésről olvasunk. A történetüket olvasva egy olyan kulturális elvárás tanúi lehetünk, amely szöges ellentétben van azzal az igazsággal, amit képviseltek:
"Király, örökké élj! Te, ó, király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál."
(Dániel 3:8-13)
Hajlandóak voltak mind a fizikai, mind a szociális túlélésüket kockára tenni a felszólításra adott válaszukkal:
"Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is…" (Dániel 3:16-18)
Mi már tudjuk, hogy ezek az emberek megmenekültek, mert Isten megóvta őket a tűztől, de figyeljük meg azokat a szavakat, amely a hitük erejét nyilvánvalóvá tették, "még ha nem tenné is". Ennek a történetnek a bibliai ábrázolása emlékeztet a Jelenések könyvében említett esetre, amikor a Krisztus könyörög a hallgatóinak, hogy vegyenek tőle "tűzben megtisztított aranyat". Az arany pedig valójában az a kincs lehet, ami egy megalkuvás nem ismerő szellem Isten és ember előtt. Ennek a három férfinak pedig, akik a hit úttörői voltak, a hitük ilyen tűzben megpróbált arany volt.
Isten volt az ő abszolút igazságuk,
az,
ami megtörte kulturális köteleket a napokban, amikor éltek.
Sidrakhoz, Misákhoz és Abednégóhoz hasonlóan a ma élő keresztényeknek, el kell foglalnia egy szenvedélyes álláspontot, emellett pedig hajlandónak kell lenniük a gúny tűzének kitenni magukat ahelyett, hogy megalkudnának egy névleges keresztény életstílussal, amely végeredményét tekintve nem mást demonstrál a kívülállók felé, hogy a hűségük csak hazugság.
Ennélfogva a keresztények lehetnek "trendik", de csak olyan mértékben, hogy az ne kerüljön ellentétbe az abszolút igazsággal.
