LEROMBOLT HÁZASSÁG

Annak a ténynek az ellenére, hogy egy apró dolog is elég egy konfliktushoz a házasságban, hamarosan a legtöbb pár a szorongás és a feszültség egy olyan örvényében találja magát, ahol már régen nem tudja senki, hogy mi vagy miért történik. A probléma pedig nem másban, mint a dominancia utáni vágyban gyökerezik.



Hány igazán jó barátod van? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, van egy maroknyi közeli barátod és ezeket a kedves embereket valószínűleg már hosszú ideje ismered. Élvezed a társaságukat, szereted, ahogy nevetnek és mindig várod, hogy időt tölthess velük. Annak, hogy a jó barátok között évről-évre fennmarad a kapcsolat, csupán egyetlen egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a barátainkat sohasem próbáljuk meg kontrollálni.

A barátok mindig különleges szerepet töltenek be az életünkben, ezért félünk attól, hogy esetleg elveszíthetjük őket. Mivel ezek a kapcsolatok nagyon értékesek, velük kapcsolatban mindannyian meghozunk egy fontos döntést, amely így hangzik: "Mivel szeretem a barátomat, ezért nem fogom megpróbálni megváltoztatni vagy kontrollálni. Hajlandó vagyok odafigyelni erre az értékes személyre az életemben, támogatni és ha szükséges, együtt érezni vele." Ez az egyszerű döntés hatalmas jutalmat tartogat magában – egy olyan kapcsolatot, amely éveken keresztül képes fennmaradni.

Amikor irányítani akarsz
Sajnos, a házassági kapcsolatunkban rendszerint nem így döntünk. A házasságok minden olyan kísérlet miatt napról-napra kárt szenvednek, amikor az egyik személy megpróbálja megváltoztatni a másikat. De ha a mások dominálása annyira destruktív, akkor mégis, miért csináljuk mindezt?

Azért próbálunk meg másokat megváltoztatni, mivel hibásan azt gondoljuk, hogy a körülményeink azok, amelyek a boldogságunkat és a biztonságunkat determinálják. "Ami körülöttem történik (külső események) alapvető hatással vannak a boldogságomra, ezért irányítanom kell másokat, hogy a körülményeim változzanak és végül boldog legyek" – gondolják sokan.

Ahogy bedőlünk ennek a hibás gondolatnak, elkezdjük azokat a dolgokat látni, amelyeknek a párunkban meg kellene változniuk. Egy feleség arra a felismerésre jut, hogy a férje nem elég kultúrált az asztalnál, igénytelenül öltözködik, keveset mosolyog, túl zárkózott és nem eléggé udvarias vele. Emellett arra is vágyik, hogy kevesebbet dolgozzon és több időt töltsön el otthon. A férfi pedig látja a feleségét és visszaemlékszik arra, hogy hogyan viselkedett amikor először találkoztak. A nő odabújt hozzá, vicces és felszabadult volt, támogató, megértő, néhány kilóval könnyebb, mindig csinos és kacér. A férj pedig szeretné rávenni a feleségét, hogy újra az a régi lány legyen.

Ha egyszer abban kezdünk hinni, hogy irányításunk alatt kell tartani a körülményeinket a boldogságunk eléréséhez, akkor elkezdünk arra gondolni, hogy az észrevételünk a változás szükségességével kapcsolatosan egyszerre igaz és helyes. Néhányan elég bátrak kimondani azt is, hogy "Én tudom mi a jó neked! Miért nem figyelsz csak rám és csinálod azt, amit mondok?" A legtöbb ember hallva az ilyen típusú megjegyzéseket, egyféleképpen reagál: Bezárkózik és minden áron meg akarja védeni magát. Mert mindannyian utáljuk, ha irányítani akarnak bennünket.

A mások irányítására tett kísérlet a leggyakoribb mód arra, hogy egy jó házasságból egy szenvedésekkel teli kapcsolatot hozzunk létre. Megpróbálunk másokat kontrollálni, mivel abban hiszünk, hogy a mi boldogtalanságunkról mások tehetnek és ha majd megváltoztatjuk a párunkat, akkor majd az életérzésünk is jobb lesz.

Hadd soroljak fel hét olyan módot, ahogy egy kapcsolatban az ilyen típusú irányítás testet ölthet:

1. Kritizálás
2. Vádlás
3. Panaszkodás
4. Zsörtölődés
5. Fenyegetés
6. Bántalmazás
7. Vesztegetés vagy jutalmazás az irányítás megszerzéséért

Miért öli meg a kritizálás a házasságot?
A fenti hét "házasság-gyilkos" magatartás közül a legveszélyesebb a kritizálás. A kritizálás úgy szivárog be a kapcsolatba, mint a méreg. Amikor házasságot kötünk, elmondjuk a párunknak, hogy "Az egyedüli, amire szükségem van, az te vagy." Ez a mondat kifejezi az elkötelezettségünket arra, hogy egy tartós szerelmi kapcsolatot építünk fel, amely kielégítő lesz mindkettőnk számára. Ez egy olyan ígéret, amely reménnyel és örömmel tölt el bennünket, tudva azt, hogy a velünk töltött idő valakinek gyönyörűséget okoz.

De a kritizálással ennek az üzenetnek pontosan az ellenkezőjét kommunikáljuk. A kritizálással azt mondjuk a párunknak, hogy "Te sohasem fogod megütni azt a szintet, amit én jónak és kielégítőnek gondolok." Aztán gyakran még hozzáfűzzük a következőt is: "Egy egész világ választja el azt, amit én fontosnak és értékesnek tartok és azt, amit te annak tartasz. Amit te akarsz, az egy nagy hülyeség." Ez a viselkedés pedig ahhoz vezet, hogy egy valaha boldog volt házasságban az ember elkezdi magát nagyon egyedül érezni.

A nők és a férfiak gyakran eltérő módon reagálnak a kritizálásra. Néhány nő képes a végletekig elmenni az alkalmazkodásban, akár még a saját személyiségüket is képesek feladni miközben megpróbálják azt tenni, ami a férjük szemében helyes, jó és kielégítő. A férfiak szintén próbálkoznak a változással, hogy ezzel örömet okozzanak a feleségüknek, de csak egy rövid ideig. A férfiak inkább döntenek úgy, hogy külön utakon kezdenek járni. Az ilyen utak jelenthetnek több időt a munkahelyen, valamilyen függőséget, viszonyt egy másik nővel vagy egy jó pozíciónak a keresését egy távoli városban.

A helyes döntések meghozatala
Ha egy ilyen helyzetben találod magad, van kivezető út. Ahelyett, hogy a körülményeidet okolnád az érzéseidért, gondolj inkább arra, hogy amit teszünk és gondolunk, az határozza meg azt, hogy hogyan érzünk. A motiváció pedig, amely a cselekedeteinket alapvetően meghatározza belőlünk jön, nem másoktól, akik a körülményeinket alakítják. Felismerve ezt az igazságot, a mások kontrollálása szükségtelenné válik és képesek leszünk eltölteni a kedvesünkkel úgy az időnket, ahogy azt a legjobb barátainkkal is tesszük.

Mindez pedig magában foglalja a következő hét pozitív viszonyulást:

1. Támogatás
2. Bátorítás
3. Figyelem
4. Elfogadás
5. Bizalom
6. Elismerés
7. A különbségek megbeszélése

Függetlenül attól, hogy te a házasságodban éppen hol tartasz, sohasem túl késő megtanulni azt, hogy hogyan lehet belőled egy jó barát. Ne felejtsd el, hogy ugyanabból az okból kötünk házasságot és ugyanabból az okból is válunk el, ez az ok pedig nem más mint az, hogy mindannyian szeretetre és elfogadásra vágyunk.

ATTILA
Ötletgazda

Ezeket olvastad már?

FEGYVERTELEN MEGOLDÁSOK HÁZASSÁGI KONFLIKTUSOKRA

MIKOR ÉRETT EGY PÁR A GYERMEKVÁLLALÁSRA?

AMÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT