MIT MOND A BIBLIA A DINOSZAUROSZOKRÓL?

Néhány évvel ezelőtt egy keresztény egyetemen tanár és fiatal szakértő voltam, amikor odajött hozzám egy lelkész, és feltette a következő kérdést: Amikor önnek megfelelő lesz, lenne olyan kedves beszélni a feleségemmel arról, hogy a dinoszauruszok valóban léteztek-e? Ez a kívánság koránt sem tréfa. A lelkész felesége általános iskolai tanárként elutasította azt a nézetet, hogy a dinoszauruszok valaha is léteztek. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a tanárnő elutasító magatartása mögött küzdelem áll: megérteni egy misztériumot, ami vagy megzavar, vagy megigéz bennünket. Konkrétan: lehet-e a Biblia kontextusában a dinoszauruszok létezéséről vagy kihalásáról olvasni?




Sajnos sokkal jobban elterjedt az a felfogás, hogy a dinoszauruszok létezését tagadjuk, mintsem hinnénk! Még olyan területeken is szembesülhetünk ezzel, ahol magas szintű kutatásokat folytatnak intézményeinkben - beleértve a geológia és a paleontológia területeit. E tanulmányok teret hódítottak az iskoláinkban és főiskoláinkon, emiatt keményen szembesülhetnek az adventista fiatalok velük, amikor szakterületet választanak maguknak.

Keresztény hívőként és paleontológusként naponta szembe kell néznem a biológiai evolúció széles körben képviselt nézetével, s azzal, hogy millió évekről beszélünk. Így megértem, hogy sok ember fél belebonyolódni olyan filozófiába, ami mérlegre teszi és megpróbálja a Szentírást. Másfelől tanulhatunk a fosziliákról, a kövekről és az evolúcióról a nélkül, hogy megtagadnánk hitünket. Ha annak az értékét akarjuk kifejezni, ami a Föld teremtésének szépségéről szól, illetve ami azután következik, az nagymértékben azon múlik, hogy a tanáraink és lelkészeink mit, hogyan tanítanak az iskoláinkban és gyülekezeteinkben erről a témáról.

Ebben a tanulmányban szeretném bemutatni a diákok, tanárok, szülők és lelkészek részére annak a módját, hogyan kell produktív módon gondolkodni a Biblia alapján a dinoszauruszok kérdéséről úgy, hogy ezt hitvalló módon tegyük.

A múzeumi dinoszauruszok
Ha látogattál már meg életedben természettörténeti múzeumot, bizonnyal láttál már mutatós dinoszaurusz csontvázat. Ráadásul láthattál olyan reprodukált mozgóképet is az ismeretterjesztő tévéfilmekben, amik azt a látványt keltették, mintha élnének és valóságosak lennének. Amikor a néző ezeket látja, jó, ha odafigyel néhány tényre.

Először is nem árt tudni, hogy a dinoszauruszok a történelem meghatározott idejében, meghatározott földterületen létezetek, ami úgy tűnik, hogy elég jelentős volt. A paleontológusokmár az üledékes rétegben minden kontinensen, még az Antarktiszen is találtak a létezésüket bizonyító leleteket. Ezek a leletek csontok - tojások, fészkek és lábnyomok - bőségesen rendelkezésünkre állnak, így nem tehetjük meg, hogy egyszerűen azt mondjuk, ezek más lények lennének, mint amiket dinoszauruszoknak hívunk.

Másodszor nem árt tudnunk, hogy a múzeumokban látható csontvázak nem teljes leletek, csupán rekonstrukciók. Az eredetiek túl értékesek és érzékenyek ahhoz, hogy kitegyék a nyilvánosságnak, így ezeket általában a múzeumon belül, biztonságos helyen, gondosan őrzik. Továbbá "komplett" csontvázak, amelyek a múzeumokban kiállításra kerülnek, olyan csontok másolatai, amik különböző fajok részei, és egymáshoz képest nagy földrajzi távolságokból erednek.

Ez nem jelenti azt, hogy a csontok éppen egymáshoz illenének. A paleontológusok úgy illesztik össze a csontokat, hogy nem áll rendelkezésükre az egész csontváz minden eleme egy-egy faj esetében, így a múzeumban található utánzatok korántsem megbízhatók. Csupán néhány majdnem teljes példány létezik, amit kiástak a földből, beleértve a Chicagói Szabadtéri Múzeumban található Tirannoszaurusz Rex-et is. A tévében látható animációk csak spekulációk, elképzelések. Különösen, amikor a bőrük színéről, életmódjukról, viselkedésükről stb. van szó.

A dinoszauruszok megjelenése
A paleontológusok által meghatározott földtörténeti osztályozás szerint a dinoszaurusz maradványok különböző kőzetrétegekben, a Triászban, a Júrában és a Kréta korban jelentek meg. Ezekben az üledékes kőzetrétegekben a maradványok halomban vannak egymás hegyén-hátán. Olyan jellegzetes fajokat találhatunk, amik kimondottan kövületi formában ismertek: puhatestűek, csúszó-mászók, halak, dinoszauruszok, mikroorganizmusok, (pl. kovamoszatok, algák, számos egyebek). Ezek az organizmusok egy bizonyos időszakban töltötték meg az óceánt. Néhány paleontológus azt hiszi, hogy a dinoszauruszok csakúgy, mint más állat- és növény fajok, hirtelen tűntek el a 65 millió évvel ezelőtt bekövetkezett meteorbecsapódás következtében. Mások azonban különböző okok miatt elvetik ezt a feltételezést.

A legtöbb kreacionista gondolkodású tudós hiszi, hogy a dinoszauruszok más fajokkal együtt az egész világra kiterjedő vízözön hatására tűntek el, ahogyan ez a Biblia Teremtés könyvében található. Ez a szövegrész tartalmazhat meteor aktivitást, ami gigantikus méretű cunamit okozott, vagy vulkanikus aktivitást, széndioxid okozta emissziós tevékenységet, szulfátosodást és egyéb, kémiai romboló hatásokat, amik elpusztíthatták az állatokat és a növényeket. Következésképpen a meteorelmélet nem szükségszerűen összeegyeztethetetlen a bibliai özönvíz beszámolójával.

Annak ellenére, hogy nincs egyetértés a természettudósok között abban, hogy mi tüntette el a dinoszauruszokat, a média és az áltudományos folyóiratok szerint ez az egyedül értékelhető magyarázat. Ez messze áll a valóságtól. A dinoszauruszok eltűntek, pontosan nem tudjuk, mikor és miért, bár a kipusztulásuk valószínűsíthető, hogy a Teremtés könyve által bemutatott özönvíz hatására történt, akár volt meteor becsapódás, akár nem. Ez tűnik a leginkább valószínűsíthető és érdemlegesen elfogadható hipotézisnek.

A dinoszauruszok és az emberi lények
Sokat írtak már arról a témáról, hogy bizonyos leletek arra engednek következtetni, hogy a dinoszauruszok és az emberek egy azonos időszakban éltek. A bizonyítékok már feldolgozott elemeket is tartalmaznak: emberi lábnyom együtt dinoszaurusz lábnyommal, a prehisztorikus korból barlangrajzok, agyagedények, amiken emberi alakok vannak megjelenítve rendkívüli lényekkel. Nagyon hasonlóak az óriási rekonstrukciókhoz képest. Mindezek ellenére a szigorú természettudomány szerint ezeket tévesen értelmezték.

Analizáljunk például egy állítólagos emberi- és dinoszaurusz lábnyomot, amit a texasi Pauluxy folyó medrében találtak. Néhány évtizeddel ezelőtt buzgó kutatók közzétették, hogy meghatározó bizonyíték az evolúció ellen, és érv a világszéles özönvíz megjelenése mellett. Ez a vélemény figyelemfelkeltő volt, nem egy evolucionista és kreacionista tudós kutató részletesen tanulmányozta a kőben talált lábnyomokat. Bizonyos helyen a folyómederben és a -parton sok nyomát találták a víz eróziójának.

Így azt is mondhatjuk, hogy a dinoszauruszmaradvány másodlagos lenyomat, amit a folyóvíz alakított ki a sziklákban. Gyakorlatilag bármelyik állat lábnyomáról kis képzelőerő segítségével készíthetünk hasonló lenyomatokat. A laboránsok készítettek már ilyet. Ha az üledékes kőzetben látható lenyomat eredeti, feltételezhetjük, hogy nagy testtömegű állat súlyának nyomására összelapult a réteg a lenyomat alatt. Hogy ezt ellenőrizzék, a tudósok keresztben kettévágták a lábnyomokat, és megállapították, hogy deformálódás nem mutatható ki. Így arra a következtetésre jutottak, hogy a lábnyom nem volt valódi, nem ember lábnyoma, hanem a víz eróziós tevékenységének következménye.

Vagy hamisító hozhatta létre, vagy a természet erői. Később tanulmányok rámutattak arra, hogy ezek a bizonyos "lenyomatok" és ábrázolások eltúlzott bizonyossággal nyertek teret a fanatikus dinoszaurusz-ember együttélés elméletének hívői számára. Ez a szerencsétlen hamisítási ügy produkált olyan jelenséget, hogy egyesek azt vallják: megcáfolhatatlan bizonyíték, ami rámutat a teremtés és az özönvíz valóságára, megerősíti azokat, akik ebben hisznek. Mások pedig éppen nem a hitüket erősítették meg ez által, hanem kihasználva a lehetőséget, jó üzletet láttak benne.

Máskor azok, akik nem hisznek a bibliai kijelentések hitelességében, ezt arra használták fel, hogy erényt kovácsoljanak maguknak és kijelentsék: a fanatikusok naivitása az oka, hogy ilyen hamis bizonyítékot hoztak létre. Ezért akadémikus körökben kigúnyolták és elvetették őket. A fosziliák meghamisítása és egyéb "bizonyítékok" megsértik a valós kutatók tekintélyét a kreacionisták körében. A kutatók közül a legtöbben tanultak az esetből, hogy óvatosak legyenek az általuk képviselt véleménynyilvánításokkal.

A dinoszauruszok és a Biblia
A Teremtés könyvének első fejezete beszámol a teremtő Istenről, aki a tengerekbe életet teremtett, aki az ötödik napon megalkotta a madarakat és a többi állatot pedig a hatodik napon. Habár a csúszó-mászó állatok a teremtmények között szerepelnek a felsorolásban, a dinoszauruszokat kimondottan nem említi. Ez nem meglepő, mert Mózes korában (aki az írója a Teremtés könyvének) a "dinoszaurusz" szó nem létezett. Neki nem volt feladata, hogy kifejezetten említést tegyen ezekről, mint ahogy egyébként nem említ meg nagyon sok más állatfajtát sem. Például a Teremtés könyve nem tesz említést a bogarakról, cápákról, csillaghalakról, moszatokról, algákról és még nagyon sok más élő organizmusról sem.

Az a tény, hogy a Biblia nem említi meg a dinoszauruszokat név szerint, nem jelenti azt, hogy Isten nem teremtette meg őket, de azt sem, hogy úgy néztek volna ki, mint ahogyan a múzeumi rekonstrukciók alapján látjuk. Jelenleg is nagyon sok állatnak éppen olyan szokatlan a kinézete, mint a dinoszauruszoknak lehetett: gondolok a mélytengeri horgászhalra, a kacsacsőrű emlősre és a kengurura.

Ezekről nem szól az özönvíz története. Néhány ember abban hisz, hogy a dinoszauruszok Ádám és Éva bűnének következményeképpen jelentek meg, de a Biblia nem említ semmilyen utalást erről, sem arról, hogy milyen állatok változtak meg a bűn következményében, vagy milyen típusúváltozások történhettek. A legtöbb kreacionista tudós úgy hiszi, hogy a dinoszauruszok hirtelen eltűntek a Teremtés könyve szerinti özönvíz után. De a Biblia nem tesz utalást arra vonatkozóan, hogy mi lett a kipusztulásuk oka.

Tény, hogy a dinoszauruszok kipusztulásának magyarázása egy egész világot érintő katasztrófával, mint az özönvíz, csak hipotézis. Ebben ugyan meggyőződéssel hihetünk, de ezt a kutatók eredményeire vagy a Biblia kijelentéseire alapozni hiba. Ennek a hipotézisnek a képviselése lehetséges a geológusok és a paleontológusok adatai alapján, de nem erősítik meg azokat, amiket a Biblia mond, vagy amiket elhallgat. Végül, vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a dinoszauruszok túlélték az özönvizet, ám röviddel utána kihaltak, mert nem voltak képesek alkalmazkodni az új környezeti feltételekhez.

Ez is egy lehetőség, ha néhány példány dinoszauruszt bebocsátottak a bárkába, és ezek létrehoztak egy özönvíz utáni életközösséget. A Biblia megemlít két különös állatfajt, a behemótot (Jób 40:15-18) valamint a leviatánt (Jób 41:1). Néhány magyarázó úgy értelmezi ezeket, mint lehetséges példányait az özönvíz utáni dinoszaurusz életközösségnek. Ugyanakkor ezt a magyarázatot nem támogatják a biblikus tudósok, és a behemót, valamint a leviátán szavakat általában vízilónak és krokodilnak értelmezik. Tehát nincs egyértelmű utalás a dinoszauruszokra.

A dinoszauruszok és Ellen White
A "dinoszaurusz" szó először 1842-ben volt használatos, egy brit zoológus, Richard Owen vezette be, hogy elnevezzen egész csoport csúszó-mászó állat fosziliát, amiket éppen akkortártak fel. A szó használata nagyon gyorsan elterjedt, mint új felfedezés egész Európában és Észak-Amerikában is.

Az idő tájt, amikor Ellen White az első teremtésről szólóirodalmi munkáját megírta, már az újságokban és a tudományos könyvekben fellelhető volt a szó használata. Ennek ellenére Ellen White sohasem használta a kifejezést, vagy valami hasonlót, ami a csúszó-mászó állatokra vonatkozna.

Egy rövid írásában Ellen White így írt: "Minden állat, amit az Úr megalkotott, a bárka védelme alatt volt. A keverék fajok, amelyeket nem az Úr alkotott meg, hanem a keresztezés következményei voltak, elpusztultak az özönvízben."

Ez a vélemény kedvenc idézetévé vált néhány adventistának, aki hiszi, hogy a fosziliák magyarázatot adnak az átmeneti fajok létezésére, eltűnt élőlények kihalására, beleértve a dinoszauruszokat is. Sok ember olvashatja ezeket a szavakat, akiket genetikusként ismerünk. Rámutatnak arra, hogy az özönvíz előtti időkben gyakorolták a fajok keresztezését, úgy az állatokkal, mint az emberekkel. Ennek eredményeként különleges biológiai hibridek jöttek létre. Ugyanakkor ez az értelmezés jelenleg problémás. Mindenekelőtt nagyon nehéz meghatározni, hogy Ellen White mit értett pontosan "keresztezés" alatt. Ha tanulmányozzuk ezt a kijelentést, nem kapunk világos választ, vagyis arra a következtetésre juthatunk, hogy nem tudjuk, a prófétaság lelke mit akart pontosan mondani ezzel a kijelentésével.

A második probléma abból támad, ha megpróbáljuk alkalmazni a "keresztezés" kifejezés értelmét valós fosziliák esetében. Ha a "keresztezés" azt jelenti, hogy "hibrid", akkor hogyan azonosíthatjuk azokat a régi és az új növényekkel vagy állatokkal? Hogyan azonosíthatjuk akkor, hogy melyik faj volt "hibrid" az özönvíz előtt, ha egyáltalán azok léteztek? Néhányan megválaszolták már a kérdést azzal, hogy ezt mondják: a hibrid fajok nem élték túl az özönvizet, mégpedig azért, mert az Úr nem akarta, hogy túléljék. De ez a következtetés megtévesztő, mert tökéletesen megegyezik a mi kifejezésünk azzal a meghatározással, amit szeretnénk vele meghatározni, és amit fogalmaink szerint a "hibrid" szó jelent. Más szavakkal kifejezve a "keresztezés" szót úgy kell használni, ahogyan Ellen White-nál előfordul, és használata azt fejezze ki, amit ténylegesen jelent.

Miután ezt a rövid kinyilatkoztatást tette, egy másik véleményt is mondott: "Az özönvíz óta létezik keresztezés az emberiség és a gonosz között, mint ahogyan ez látható is azon a majdnem végtelen sok fajta állaton." Mindenekelőtt nagyon fontos azt kifejezni, hogy amikor Ellen G. White a "keresztezés" szót használja, nem az emberek és az állatok egymással kereszteződését akarja kifejezni, ahogyan nagyon sokan ezt érteni akarják. Másodszor, ha a keresztezés nála az átmeneti formákat jelenti, vagy a hibrideket, vagy a génmanipulált fajokat, milyen kritériumok alapján lehet azokat felismerni? Ha pedig ezek az özönvíz után lettek kialakítva, akkor néhány közülük foszilis állapotú lett, néhány pedig fennmaradt mára. Hogyan tudjuk megkülönböztetni egyik fosziliát a másoktól, vagy az élő organizmusokat a kövületektől, hogyha ezek nem a hibridek maradványai? Ellen White nem ad semmilyen útmutatást ehhez.

Továbbá Ellen White másik véleményt is elénk tár: ".megmutatta nekem, hogy nagy és erős állatok léteztek az özönvíz előtt, olyanok, amelyek ma már nem léteznek". Egy másik szövegrészben ezt olvashatjuk: ".élt az állatoknak olyan csoportja, amely mára már kihalt az özönvízben. Isten tudta, hogy az emberiség erejének hanyatlása bekövetkezhet, és ezeknek az óriási állatoknak a léte nem irányítható az elgyengült ember által".

A prófétaság lelke ebben a kijelentésében - az összes többi hasonló kijelentés között - arra hivatkozott, hogy az özönvíz előtt olyan változatos vadállatfajok léteztek, amelyek nem menekültek meg a bárkában. De ezek ellenére sem lehetünk biztosak véleményének pontos jelentésében: nem tudhatjuk, hogy a "nagyon nagy" és "erős" állatok mik voltak. Ugyanakkor a kijelentések nem állnak messze attól, amit a tudományos felfedezők a dinoszauruszokról állítanak. Ha a biológia szempontjából nézzük, megzavarhatnak bennünket, éppen azért, mert néhány nagyon nagy testrészük ellenére - mint pl. a lábak, nyak, farok, agy stb. - más részük aránytalanságot mutat. A paleontológusok még abban sem értenek egyet, hogy ezek meleg- vagy hidegvérű lények voltak.

Az igazság, hogy sok ember abban elkötelezett, hogy Ellen White írásaiban azt a feltevést lássa, hogy a dinoszauruszokat nem Isten teremtette, hanem inkább az özönvíz előtti keresztezések "hibridjei", és így az özönvízzel együtt, ami egy világszéles katasztrófa volt, el is tűntek. Ez lehet valószínűsíthető elképzelés, de miután áttanulmányoztuk Ellen White írásait, nem találunk kétségtelen, egyértelmű megerősítést arra, hogy ezt az elképzelést következtessük azokból. Mi nem tudjuk azt sem, hogy Ellen White mit akart hangsúlyozni. Várnunk kell addig, amíg jobb megértésre jutunk az írásaival kapcsolatban.

Végkövetkeztetések
A Szentírás nem említi a dinoszauruszok létezését, még annyit sem, amiből megérthetnénk, hogy az özönvíz előtt vagy utána léteztek. Ellen White sem említi, illetve nem lehetünk abban biztosak, hogy kijelentéseiben a "nagyon nagy állatok" pontosan mit jelentenek. Sem a Szentírás, sem Ellen White nem beszélnek arról, hogy miért nem említik azokat.

Ez nagyon fontos dolog, mert attól függetlenül, hogy a Biblia nem tesz kifejezetten említést a dinoszauruszokról az még nem bizonyíték arra, hogy soha nem is léteztek. Amit nem tudhatunk, az nem szükségképpen mutat rá valaminek a hiányára. De más probléma is fennáll; másokkal egyetemben állíthatjuk, hogy azért mert a Biblia nem mond el valamit és nem ad kielégítő választ a kérdéseinkre ma, kell tanulmányoznunk fosziliákat, leleteket és egyéb adatokat.

Taníthatjuk a diákjainknak és a gyülekezetünk tagjainak, hogy a dinoszauruszok léteztek. Vannak világos bizonyítékaink: dinoszaurusz csontok, fogak, tojások, lábnyomok, még elképzeléseink is a bőrük színéről. Ugyanakkor sok pontban a történelem hiányos. A kihalásuk lehetett az özönvíz előtt, alatt vagy után. Mint ahogyan a fosziliák pihennek a földben, úgy ezeknek a megjelenése és kihalása is homályban marad. Éppen ezért mindez megkívánja, hogy alapos és szigorúan tudományos kutatásokat folytassunk. A keresztények számára bármi legyen is az, érdeklődéssel kell fogadni, hogy talentumaik alapján kutatásra ösztönzöttek legyenek. A dinoszauruszok nem változtatják meg, és nem kompromittálják a hitünket, ami a Biblia tanításain nyugszik.

Támogatom a nicelife küldetését, hogy fennmaradjon!
Klinnsy
Ötletgazda

Ezeket olvastad már?

NŐK A KORAI KERESZTÉNYSÉG IDEJÉN

A FRIGYLÁDA TITKA

JÉZUS ÉS A HINDU?