Betöltés..

|

Utoljára módosítva: 2017. 08. 17.
JÉZUS UTOLSÓ SZAVAI.

Nagyon sok híres történelmi alakra az utolsó szavai által emlékezünk. Szembenézve a halállal, az egyik kijelentésük különleges, drámai fontosságú. Évezredek óta a keresztények tükrözik vissza, legfőképpen nagy pénteken, Krisztus utolsó szavait, ahogyan a kereszten szenvedett.




Az evangéliumi leírások valójában nem egy végső mondatot adnak nekünk, hanem hetet. Ezeken keresztül látjuk Jézus mindent elszenvedő, áldozati lelkületét, az ellenfelei iránti könyörületességét és az Atyjával való kapcsolatát is.

1. "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Luk 23:34)

Jézust, Isten saját Fiát kigúnyolták a foglyul ejtői, és a keresztre feszítették, Ő mégis a kegyelem szavait adta nekik. Az ember, aki semmilyen bűncselekményt nem követett el, nem fordult a rómaiakhoz dühvel vagy nehezteléssel, hanem irgalmat adott nekik. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy "Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!" És most Ő maga is ezt teszi.

2. "Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban." (Luk 23:43)

Jézus megváltást ígért egy tolvajnak, aki mellette volt keresztre feszítve. Ez a tolvaj nem volt Isten-tisztelő, hivő ember, de megértette, kicsoda Jézus valójában. Tudta, hogy ő megérdemli a bűnhődést, de Jézus ártatlan. Arra kérte Jézust, hogy "emlékezz rám, amikor eljössz a te királyságodba" , de Jézus ettől sokkal nagyobb dolgot ígér neki.

3. "»Asszony, íme, a te fiad!« Azután így szólt a tanítványhoz. »Íme, a te anyád!«
És ettől az órától fogva az otthonába fogadta őt az a tanítvány."
(Luk 19:26-27)

Ez a pillanat néha úgy ismert, mint "a kapcsolat szava", és halvány képet ad Jézus és az édesanyja, Mária kapcsolatáról. Ahogyan Ő szembenézett a halállal, túl nézett önmagán, és rábízta az édesanyját a szeretett tanítványára, Jánosra. Mária törődött Jézussal, és vezette, formálta azzá az emberré, aki lett, attól a pillanattól kezdve, hogy találkozott egy angyallal, aki "jó hírt" vitt neki. A történet ahhoz a végkifejlethez vezet, ahol Jézus a legsötétebb óráival és a végzetével néz szembe. Még a szenvedés közepette sem feledkezett meg az édesanyjáról.

Legyőzte a gonoszt és a sötétséget szeretettel és saját maga feláldozásával, így győzött a szeretet

4. "Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott. »Éli, Éli, lamá sabaktáni!«
Azaz, »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?«"
(Máté 27:46)

A kérdést, hogy valójában mit jelentenek ezek a szavak, évszázadokig próbálták összerakni teológiailag. Isten valóban elhagyta Jézust azokban az órákban, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá? Az Atya tényleg elfordult a Fiútól? Bármit is jelentsen, az szinte tisztán látszik, hogy valamiféle trauma ment végbe a Szentháromság szívében. Jézus a 22. zsoltár szerzőjének szavait közvetíti, aki szintén ezt mondta "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

Ezeket a szavakat használva, Jézus illusztrálta a saját, emberi krízishelyzetében megtapasztalt élményét, azt a szenvedést, hogy meg tudta látni vagy hallani Istent a sötétség idején, s amikor Sátán megkísértette. Reménység és a megváltás ígérete áll a zsoltár végén. Talán ez az, amit Jézus is közvetített. A legmélyebb gyötrődésében felkiáltott, kifejezve a saját fájdalmát; de rámutatott az élet ígéretére is, ami majd eljön.

5. "Jézus ezek után, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjen az Írás, így szólt. »Szomjazom.«" (Ján 19:28)

Miért mondta Jézus, hogy szomjazik? Ebben "az aggodalom szavában" újra képet kapunk Jézus emberi mivoltáról. Azt a szót, hogy "szomjazás", sokféleképpen lehetne fordítani, magyarázni. Amikor Jézusnak ecetet adtak, akkor teljesedett be az Írás, amelyet a 69. zsoltár 21. versében olvashatunk.

Talán Jézus "szomjazása" összeköthető a Gecsemáné-kertben elhangzott imájával, amikor ezt mondta, "ezt a kelyhet el fogják venni tőlem". Itt Jézus beletörődött a végzetébe, és a lelki és testi szenvedés kelyhéből ivott. Végül, ezzel párhuzamos azzal a "szomjazásról" szóló beszélgetéssel, ami a János evangéliuma 4. fejezetében olvasható, amikor a samáriai asszonynak a kútnál azt mondta Jézus, hogy "Adj innom". Most is Jézusnak volt szüksége arra, hogy igyon. Az Ő szomjazása ebben a pillanatban az, ami lehetővé teszi az élet kútfőjének forrását.

6. "Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta. »Beteljesedett!« És a fejét lehajtva, meghalt." (Ján 19:30)

Ezekkel az egyszerű szavakkal Jézus kijelentette, hogy valami teljes lett, "megtörtént". A vita továbbfolytatódik Jézus szavainak jelentéséről, de sokan úgy látják ezt, mint a győzelem kinyilvánítása, amikor Jézus győzni tudott a gyötrelem közepette is. Amint Jézus felkészült az utolsó lélegzetvételére, beigazolódott az Ő munkája, amit az Atya bízott rá, hogy elvégezze. A szeretet embere eljött, és a szeretet embere meghalt.

Jézus szenvedett, hogy nekünk már ne kelljen.

Legyőzte a gonoszt és a sötétséget szeretettel és saját maga feláldozásával, így győzött a szeretet. Még mindig van feltámadás és Mennybe menetel, ami majd eljön; néhány helyen ez még mindig befejezetlen, de itt látjuk Jézus kritikus pillanatának tetőpontját.

7. "Ekkor Jézus hangosan felkiáltott. »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!«" (Luk 23:46)

Amit néhányan úgy neveznek, hogy "az egyesülés szava", amelyet Jézus mond az Atyának, nem olyan szó, ami elfordul tőle, hanem bizalmas Istenhez, akinek a munkája most lett teljes. Jézus a 31. zsoltár 5. versének szavait közvetíti. "A kezedre bízom a lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" Jézus az utolsó pillanatában megtestesítette azt, aki egész életében volt, bátor, elkötelezett, aki mindig szeretetet adott, és másokért élt.

Értékelés: 8.7/10 (13 szavazat alapján)

Fordította: Fügeczki Réka | Forrás: christiantoday.com
Támogass minket, hogy fennmaradhassunk!

Ezeket olvastad már?

JÉZUS SZENVEDÉSE ORVOSI SZEMMEL

VEGETÁRIÁNUS VOLT JÉZUS?

EMBERI SZÉPSÉG ÉS MINŐSÉG A BIBLIÁBAN

Ne maradj le semmiről! Kedveld facebook oldalunkat: