PETRA A NABATEUSOK FŐVÁROSA

Petra a mai Jordánia területén helyezkedik el. Ma vendégcsalogató látványosság. Az idelátogató turisták közül kevesen tudják, hogy Tírusz és Damaszkusz mellett a Király Útjának legjelentőségteljesebb kereskedelmet lebonyolító városállama volt, virágkorában 30 000 lakossal.



II. Ramszesz fáraó vágyott a városra jó védhetősége miatt, és minden bizonnyal azért, mert meglehetősen haragudott az ott élő őslakosokra, a nabateusokra, akik fő foglalkozása a fáraók sírjainak kirablása volt. Ezen a területen ezt magas fokon űzték, mint ahogyan a régészek ásói bizonyítják is: Például a kánaáni Bét-Sames városában Kr.e. 1400 körüli talajrétegekben találtak olyan egyiptomi sírból elrabolt diorit kőtáblát, ami már akkor is 1000 éves lehetett legalább, tehát Kr.e. 2400 körüli évszázadból való.

Ez a tevékenység ma is erősen ráillik az itt élő népekre, ha más nem, gondoljunk az 1946-ban talált kumráni tekercsekre, amiket a beduinok raboltak el és csak az ENSZ segítségével lehetett visszaszerezni. II. Ramszesz a város jó védettsége miatt kudarcot szenvedett, ez bizonyítja, hogy a nabateusok erős harcos nép voltak. Természetesen a bibliai népek konfliktusának is színhelye a város s itt kapcsolódik össze a régészet és a Biblia ismét, hogy a bizonyítékok mellett erkölcsi tanulságot is szolgáltasson.

A nabateusok története visszanyúlik a Biblia legősibb korába, Jákob és Ézsau küzdelméhez. Mint a Bibliából tudjuk, ők ketten ikertestvérek voltak. Kettőjük között az örökösödés problémája nem volt megoldott, így halálos ellenségekké váltak. Végül "kibékültek". Jákob, aki héber nevének jelentése 'csaló, gáncsoló' Istentől az Izrael nevet kapta. Ézsau azonban úgy döntött, hogy az edomiták népével köt barátságot.

Miután Ézsau az edomitákkal kötött házasságot, a két nép gyűlöletes ellenség lett. Erről szól egy bibliai prófécia is: A "Király Útján" áthaladó nép, Izrael, szállást kér az ott lakó edomitáktól: "Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden. Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened." (4Móz. 20.17 - 18)

Sajnos a testvérharc tovább folytatódott, s Edóm be is töltötte ígéretét; megtámadta a testvérnépet, Izraelt. Ezért Istennél "betelt a pohár", s Jeremiás próféta által küldött egy üzenetet az edómiaknak: "A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr." (Jer. 49.16)

Tette mindezt akkor, amikor Egyiptomban Nékó fáraó uralkodott Kr.e. 609-593 között. Beteljesedett-e a prófécia? Ebben az időben a jelek szerint a város virágkorát élte, gazdaságilag a csúcson volt, kiválóan megélt abból, hogy ivóvizet árusítson a karavánoknak, illetve élelmet, szállást biztosítson egy hosszú sivatagi út felénél, ami Damaszkuszba, majd Tíruszba tartott. S ahogyan az lenni szokott, egy sikertörténetben benne rejlik a bukás lehetősége is, a prófécia beteljesedése a gazdasági válság volt.Néhány száz évvel később a "Király Útját" áthelyezték úgy, hogy Petra elkerülésével Palmyrát érintve lehessen eljutni Damszkuszba, majd Tíruszba.

Miért helyeztek át egy útvonalat úgy, hogy a sivatag kellős közepén érintsen egy olyan várost, aminek korábban semmilyen komolyabb jelentősége nem volt? A válasz egyszerű: Isten megsokallta az edomiták bűneit, a kizsákmányolást és az emberáldozatokat követelő vallást. Ahogyan aztán az idő telt, Petra lassan a feledés tengerébe merült.

Stratégiai fontossága miatt Nagy Sándor is elfoglalta, mert egy hosszú út után ez volt az egyedüli hely, ahol ivóvizet lehetett szerezni. Neki már nem volt ez nehéz, hiszen Kr.e 332-323-ig uralkodott. Ekkor a prófécia elmondása után mintegy 300 évvel járunk, amikor a kereskedelmi útvonal még ezen a helyen húzódott, ám érezhető volt, hogy annak jelentősége meggyengült.

A városban már rég nem az edomiták éltek, hanem átvették helyüket a nabateusok, akik egy letelepedett nomád nép voltak. Nagy Sándor tett egy komoly kísérletet arra, hogy a várost újra fellendítse. Ennek fontosságát kifejezve Alexandrettának nevezte saját neve után. (Alexandrosz = Sándor) Próbálkozásának keze nyoma a városban mindenütt a különböző hellén stílusú épületelemeken figyerlhető meg, keverve a nabateus vallás építészeti emlékeivel. Építészetileg sikeres volt Nagy Sándor próbálkozása, gazdaságilag sajnos kevésbé. Volt egy másik Alexandretta nevű város is a mai Törökország területén, amit ma Ískanderum néven találhatunk meg. Hajdanán Nagy Sándor itt vívta híres és győzedelmes isszoszi csatáját.

A csata kimenetelére utalva, -miután legyőzte Dáriusz perzsa királyt - nevezte el magáról Alexandrettának azt a várost, amit itt építtetett. Így könnyű elképzelni, hogy mennyire fontos lehetett Petra e világhódítónak, ha egy második Alexandrettát is alapított, a nabateusok városát továbbfejlesztve. Kísérlete azonban nem sikerült. Sajnos a város soha többé nem volt már olyan jelentős, mint korábban. Traianusz császár uralkodása alatt (Kr.e. 98-117) Palmyra a kereskedelem egy részét átvette, majd az egymás után következő római császárok ideje alatt fokozatosan teljesen megszűnt Petra jelentősége. A római korból fennmaradt a város területén egy több száz férőhelyes amfiteátrum, amit később az őslakosok halottkultuszuk művelésénél vettek igénybe. A keresztes lovagok is használtak egy épületet templomnak és kolostornak, az El-Deir-t.

Ezután évszázadokig a város csak a legendák szintjén létezett egészen addig, míg 1812-ben Johann Ludwig Burchard életének kockáztatásával az Ibrahim Ibn Abdullah álnevet felvéve bejutott a városba és lerajzolta azt. 1964-ben a jordán kormány úgy döntött, hogy a még ott lakó őslakosokat kitelepíti a közelben lévő Wádi-Múza nevű faluba. Ekkor nyitották meg a várost, ami egy 1 km hosszú szűk kanyon végén helyezkedik el. A lexikonok ma csak a "Sírok Városának" nevezik, mivel több temető van a város mai területén, mint ahány lakóhely. Így a jeremiási prófécia lassan beteljesedett.

Lehet-e vajon ennek az okait vizsgálni? Ennek két módja van: ha találunk még egy precedens értékű ilyen esetet a történelemben és egy olyat is, ami azt bizonyítja, hogy ez az esemény megismétlődött, tehát az okokat vizsgálva megállapítható, hogy egy másik város ugyanazért pusztult el, mint Petra.

Ezt a két bizonyítékot találhatjuk meg Tírusz és Palmyra történetében. Tírusz gazdag kikötőváros lett, kereskedelme miatt büszke és erkölcstelen. Ezért Petrához hasonló módon Isten felemelte a szavát Tírusz ellen is Ezékiel próféta által Kr.e. a 6. sz. elején, vagyis időrendileg éppen akkor, amikor Jeremiás az edómaik ellen szólt. A konfliktus kirobbantója itt is az volt, hogy Tírusz Jeruzsálem ellen, vagyis az izraeliták ellen lépett fel. Ezért az üzenet így hangzott:

"Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett! Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait. Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm róla még a port is, és csupasz sziklává teszem. Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén." (Ez. 26. 2-5)

S a beteljesedése? Rendkívül tanulságos. Éppen az a Nagy Sándor teljesítette be, aki Petrát szerette volna gazdaságilag felvirágoztatni. Tírusz egy sziget volt. Köztudott, hogy Nagy Sándor gyenge volt tengeren. Ezért szárazföldi stratégiával győzte le a várost. Embereivel építtetett egy földnyelvet, hogy a szigetből félsziget legyen, majd az asszíroktól tanult haditechnikával ostromgépet építtetett, ami valamivel magasabb volt, mint a város fala. Ezt a gépet emberei kerekek segítségével betolták a félszigetre, a legjobb nyilasok támadtak az ostromgép tetejéről, így sikerült bejutnia a városba és elfoglalni azt.

Nagyon érdekes, hogy ezek után Nagy Sándor olyat tett, ami nem volt rá jellemző: mintha ismerte volna a bibliai próféciát, szó szerint véghezvitte azt, amit Ezékiel könyvében olvashatunk, s amit a próféta 300 évvel korábban mondott: A várost leromboltatta, a törmelékeket szétszóratta a tengerbe, még a város porát is lesöpörtette a földről. Ma sem épült azon a helyen város. Mindössze egy kis halászfalut találhatunk ott, ahol a halászok hálóikat szárítgatják, éppen úgy ahogyan a próféta megjövendölte. Mi volt a legfőbb ok mindkét esetben? A vallás. Petrában nem világos, hogy milyen eredetű isteneket imádtak, mert a vallások gyakran keveredtek egymással, de a Biblia nemvéletlenül írta ezt:"Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr." (Jer. 49.16)

Volt ugyanis egy emberáldozati oltár, amit ma csak Dszebel-Zib-Atuf-nak hívnak a helyiek s amiről a Biblia mint "magas helyről" beszél. Egy olyan magaslaton helyezkedett el, ahonnanaz egész várost jól lehetett látni. Itt, közel a naphoz és a csillagokhoz mutattak be emberáldozatot isteneiknek. Két obeliszket is találunk a városban, ami nemcsak az egyiptomikapcsolataikat bizonyítja, de azt is, hogy közük volt az asztrál valláshoz. Ez a vallási irányzat, amit ma asztrológiának nevezünk, káros befolyást árasztott a társadalomra. Oka egyszerű volt. A papok manipulálhatták a népet úgy, mint Egyiptomban. A nép problémái elkülönültek a papok vallási ideológiájától, és erkölcsileg megválaszolatlan kérdéseikéletellenes cselekedeteket eredményeztek.

Ezt bizonyítja a békét kereső Izrael ellen való fordulásuk és az emberáldozatok. Ez sajnos Tíruszra is igaz. A "tengeri népek" vallására az árulkodó példát Baálbekben találjuk meg. Ez a Tírusz melletti város nevében hordozza vallási irányzatát. Itt a Baál-vallást űzték. Erről nem tudunk sokat, de a két templomról, amit a rómaiak később Jupiternek és Bachusznak emeltek, arról már igen. Mivel a római provinciákban Róma határozta meg, hogy hol milyen vallásúak legyenek az emberek, törekedtek arra, hogy olyan új vallást honosítsanak meg, aminek gyökerei a nép régi vallásában vannak.

Ezt nevezzük szinkretizmusnak. Jupiter, mint fő isten a római mitológiában gyakran van megjelenítve úgy, mint aki villámokat szór a népre. Föníciában találtak egy Baál szobrot, villámmal a kezében. Ez bizonyítja a kapcsolatot. Mindkét isten imádata a természeti elemekkel függött össze. Így minden egyértelmű volt Tíruszban úgy, mint Petrában, a vallás időzített bombaként működött, csak idő kérdése volt, hogy a társadalomban pusztulást okozzon.

A Biblia szerint Isten az, aki közbelépett. Ezt a próféták üzenete előzte meg. Vajon kemény és szeretetlen a Biblia Istene, hogy nem tűr meg maga mellett semmilyen más vallási irányzatot, vagy inkább az emberek a saját szeretetlenségüket vetítik ki Istenre okolva Őt minden problémáért? Ez ma is aktuális kérdés.

ATTILA
Ötletgazda

Ezeket olvastad már?

A 400 ÉVES BIBLIA TÖRTÉNETE

BIZONYÍTÉK A KIVONULÁSRÓL

VITATJÁK DÁVID KIRÁLY LÉTEZÉSÉT