KI IRÁNYÍTJA A TÖRTÉNELMET?

Jézus, szenvedéstörténete küszöbén, a Getsemáne-kertben történt elfogatása előtt, ezt a kijelentést tette: "Jön e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije" (Jn 14,30).



A Bibliában Sátánnak (héber név, jelentése: ellenség) és ördögnek (a görög diabolosz, jelentése: vádoló) nevezett természetfeletti lényre utalt e szavaival. Azt érzékeltette, hogy ő a történelemben zajló események fő mozgatója. Pál apostol egy rokon értelmű kifejezést használt: a bűn (az önzés, az én-központúság) szerzőjét "e világ istenének" (2Kor 4,4) nevezte. Így dicsekszik ez az ősellenség a Megváltó megkísértésekor (miután, "egy szempillantásban" megmutatta neki "e világ minden országát és azok dicsőségét": "Nékem adatott, és annak adom, akinek akarom" (Mt 4,8; Lk 4,6).

Ez az állítás persze csak féligazság az Írás szerint, mert a Teremtő nem szolgáltatta ki neki a földet. Azon az alapon uralja a világot, hogy az emberek túlnyomó többsége az ő találmányát, az önzés törvényét követi. Jézus valóságosan létező személyként szólt az ördögről, és így jellemezte: "Emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja" (Jn 8,44).

Zichy Mihály jól ragadta meg a lényeget, amikor az e földön történő gonosz dolgok "karmestereként" ábrázolta Lucifert A pusztítás géniuszának diadala (avagy a Démon fegyverei) c. festményén. "A leghumánusabb, legnagyobb eszmék csakis az érettük kiontott vérben, rombolásban vernek gyökeret… A pillanatnyi diadal: a Pusztítás diadala… Hadd fussa át képem a világot, mint egy fájdalmas és ijesztő sikoltás" – írta képével kapcsolatban, amelyet az 1878-as párizsi világkiállításra festett.

A Miatyánk mintaimádsága, amellyel Jézus imádkozni tanította tanítványait, tökéletes összhangban van a korábban idézett kijelentéseivel. Markánsan fejezi ki, hogy ténylegesen ki a világ fejedelme és a történelem ura jelenleg.

"Jöjjön el a te országod" – a kérés egyértelműen arra utal, hogy a világ és annak történelme felett nem Isten uralma érvényesül most. A "legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is" kérés szerint döntően nem Isten akarata érvényesül jelenleg e világban. Az imádság vége pedig – "szabadíts meg a gonosztól!" – szintén egyértelművé teszi, hogy ki a világ fejedelme jelenleg. Az imádság erőteljesen érzékelteti, hogy Isten csak segítségül hívásra avatkozik bele a földön zajló eseményekbe, mivel tiszteletben tartja minden egyes ember szabad választását. Senkire sem kényszeríti rá a maga uralmát, noha "Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent" (ApCsel 17,25).

Isten ugyanakkor mégis ellenőrzése alatt tartja a történelmet. Hagyja érvényesülni az "amit vet az ember, azt aratja" (Gal 6,7) törvényét, de folyvást viszi előre, maradéktalanul megvalósítja a maga történelembe beleágyazott, beleszőtt megváltási tervét. Hagyja, hogy mindenki tegye azt, amit akar a maga indítékai szerint, még ha gonosz is az, "de elforgatja a nemzetek tanácsát és meghiúsítja a népek gondolatait" (Zsolt 33,10).

Az ő "tanácsa" viszont "megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre" (Zsolt 33,11). Az emberek választása és cselekvése folytán tehát nem Ő a történelem Ura, de mégis "övé a bölcsesség és az erő, Ő változtatja meg az időket és az idők részeit, dönt királyokat és tesz királyokat" (Dán 2,20). Ez azt jelenti, hogy amikor szükségesnek látja, beleavatkozik a történelem menetébe.

Ugyanakkor (mint az előzőkből ez nyilvánvaló lett) Isten nem irányítja kézi vezérléssel a történelmet, így az semmiképpen nem áll "egy az egyben" az ő uralma alatt. A démoni befolyás sokkal inkább érvényesül. Ezért is jelentette ki Jézus: "Az én országom nem e világból való" (Jn 18,36). A történelem nem valamiféle spirituális evolúció képét mutatja.

Ellenkezőleg, az a törvény érvényesül benne, amit Jakab apostol így fejez ki: "A bűn pedig teljességre jutva halált nemz" (1,15). Isten lassítja, fékezi ezt a folyamatot, a maga titokzatos "szüntelen munkálkodásával" (Jn 5,17), amibe a jóra készséges emberi eszközöket is belevonja, medret készítve ezzel a megváltás tervének. Végül a történelem mégis beletorkollik– Jézus félreérthetetlen jövendölése szerint – egy olyan "nyomorúságos időbe, amely nem volt, mióta nép kezdett lenni" (Mt 24,21-22).

Ekkor kerül sor – számos egyértelmű, határozott bibliai ígéret szerint – a soha nem hitt és emberileg szinte elképzelhetetlen eseményre: Jézus isteni hatalommal visszatér, hogy egy monumentális és erkölcsileg tökéletes igazságszolgáltatás nyomán újjáteremtse a földet, amit azután örökségül ad a "szelídeknek" (Mt 5,5). Csakis ekkor, csakis ezt követően lesz Isten osztatlanul a történelem ura. Ez azonban már egy más – egy új – történelem lesz. Ekkor lesz valósággá az igazságos társadalom, a boldog emberi közösség álma a földön, amiről Péter apostol így ír: "Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik" (2Pt 3,13).

ATTILA
Ötletgazda

Ezeket olvastad már?

A KERESZTÉNY ÜLDÖZTETÉS MAI HELYZETE

PUTYIN A KERESZTÉNYSÉG ELLEN

UKRAJNAI TEMPLOM BEZÁRÁSOK