KERESD, ÉS MINDIG MEGTALÁLOD!

"Azután Isten Lelke szállt Azarjáhura, Ódéd fiára, kiment Aszá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Aszá és egész Júda meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek Őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, Ő is elhagy benneteket." (2Krón 15:1-2; új protestáns fordítás)



Elhagy-e valaha is a Szentlélek? Nem. Az viszont lehetséges, hogy te hagyod el Őt. Ha eltávolodsz tőle, akkor hamarosan nagyon távolinak fogod érezni. Nem lábunkkal, sokkal inkább érzéseinkben távolodunk el az Úr közeléből. Az Isten és közöttünk lévő űr nem fizikai, hanem lelki jellegű. Nem földrajzi, hanem magatartásbeli távolság. Amikor a Szentlélek visszahív bennünket a mennyhez, nem azt kéri, hogy változtassunk helyet, hanem hogy újítsuk meg teljes hűségünket iránta. A "messzi ország" és az Atya háza közötti távolságot egyetlen hitben megtett lépéssel át lehet hidalni! Miként a Lélek Azarjáhún (Károli-fordításban: "Azáriáson") keresztül üzent, ma is az az igazság, hogy ha keressük az Urat, akkor bizonnyal meg fogjuk Őt találni.

Egy fiatalember, aki brutálisan megerőszakolt és megölt három gyermeket, nem sokkal kivégzése előtt keresni kezdte Istent. Elméjében fény kezdett derengeni, és élete utolsó óráiban így mondta el bizonyságtételét: - "Van remény, és van béke. Én mindkettőt megtaláltam az Úr Jézusban. Nézzetek fel ti is az Úrra, és békét találtok nála!"

Az emberek, akik alig várták a fiú akasztását, nem hittek a megtérésében, de a Lélek a Krisztus mellett függő tolvajt is elvezette arra, hogy keresse és végül megtalálja az örök élet reménységét. Csodálatos, miként fogadja az Üdvözítő mindazokat, akik válaszolnak a Szentlélek hívására, és visszatérnek Istenhez! Az emberek legtöbbször nem fogadják újra bizalmukba azt, aki rosszul bánt velük, de aztán visszatér, mert nincs jobb ötlete, hová menjen. Az Úr azonban nem ilyen. Ő kitárja a karját, és azt mondja: "Gyere!

Imádság a mai napra
"Uram, megengedem, hogy közel vonj magadhoz, és soha ne engedj el! Veled maradni sokkal jobb, mint elmenni, aztán később visszatámolyogni hozzád. De tudom, hogy Te mindig kitárt karokkal várod a hazatérő tékozlót!"