| KÖSZÖNTÜNK, SZELÍD GALAMB! |
"Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijött a vízből; és ímé, az egek megnyilatkoztak néki, és Ő látta az Istennek Lelkét alájönni, mintegy galambot és őreá szállani." (Máté evangéliuma 3:16)
A galamb Izrael népének rabbinikus szimbóluma volt, az új szövetség idején pedig a Szentlélek jelenlétének jelképe a keresztény egyházban. Habár a Lélek néha úgy érkezik, mint zúgó szélvihar vagy erős földindulás, az emberekkel való kapcsolatában, akiket betölt, leginkább mégis galambhoz hasonlít. Nem erőlteti rá magát senkire, csak akkor lép be az életükbe, amikor hívják. Nem követeli magának az uralmat senkinél sem, csak ha arra konkrétan megkérik. Nem csap nagy hűhót önmaga körül, hanem Jézust dicsőíti. Meg lehet szomorítani barátságtalan, durva tettekkel, de mindig hajlandó gyorsan vissza is térni. "Nagyon idegenkedtem a Szentlélektől, olyannyira, hogy nem hívtam be Őt az életembe - vallotta be egy nagyon eredményes lelkipásztor. - Most azonban azt tapasztalom, hogy csodálatos, személyes barátom lett, és legfontosabb társam a szolgálatban." Egyik tábori összejövetelünkön egy idős hölgy kifejezte számomra, mekkora örömöt jelent neki, hogy felfedezte a Szentlélekkel való közösséget. "Olyan közel vonz Jézushoz, és mindig ott van, hogy segítsen imáimban és Biblia-tanulmányozásom során. Nem kényszerít semmire, hanem gyengéden vezet, hogy másoknak szolgáljak." Az egyik péntek esti imaórán körülbelül harminc másik fiatallal együtt részt vevő fiatalember így tett bizonyságot: "A Szentlélek nagyon különleges a számomra. Folyamatosan biztosít arról, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok, és Jézus az én személyes Megváltóm." Nyugodtan tekinthetsz úgy a Szentlélekre, mint a te különleges barátodra, aki soha, semmilyen módon nem fog megbántani vagy zavarba hozni. Imádság a mai napra
|
