| MÁR AZ ANYAMÉHTŐL FOGVA |
"Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik;
és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva." (Lukács evangéliuma 1:15)
Milyen is lenne, ha egy Szentlélekkel telt kisbabánk születne? Vajon sírna-e valaha, vagy kellene pelenkázni egyáltalán? Ahogy növekszik, és járni tanul, elesik-e majd néhanapján? Szüksége lesz fegyelmezésre, vagy egyszerűen ő lesz a tökéletes gyermek? Az ilyen kérdések jól tükrözik, milyen torz elképzeléseink vannak a Lélekkel kapcsolatosan. Mint amikor azt mondjuk: "Akiket betölt a Szentlélek, azok mindig erősek, és soha nem csüggednek el." Ha téged is kísért néha, hogy így gondolkodj, kérlek, olvasd át a Mózes, Illés vagy Dávid életéről szóló feljegyzéseket, akik pedig valóban Lélekkel telt férfiak voltak. Figyeld meg a Pál és Barnabás vagy a Pál és Péter közötti parázs vitákat! Keresztelő János maga is kételyek között vergődött életének egyik szakaszában, és elküldte néhány tanítványát, hogy tudakozódjanak Jézus felől (Lukács evangéliuma 7:19). Nem azért tanulmányozzuk a Lélekkel telt emberek hibáit, hogy mentegessük a bűnt vagy okoljuk a Szentlelket, hanem hogy bátorságot merítsünk ebből a tényből: Isten egészen csodálatos módon használ fel tökéletlen "eszközöket", amikor azok alárendelik magukat neki. A mai szülők, akik gyermekeik emberi természetének árnyoldalaival küszködnek, bízhatnak abban, hogy Istennek szentelt kicsinyeik már az anyaméhtől kezdve betelhetnek Szentlélekkel. Imádság a mai napra
|
