AZ ÖRÖMTŐL UGRÁLVA

"Lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében;
és betelt Erzsébet Szentlélekkel."
(Lukács evangéliuma 1:41)



Érezted már valaha, hogy legszívesebben ugrálnál az örömtől? Lukács 1:41-44. verseiben azt olvashatjuk, Jánosnak már a születése előtt öröme telt a szolgálatában. Krisztus konkrétan tanácsolja követőinek, hogy örvendezzenek, amikor üldözik őket. Amikor az Úr Lelke képessé tette Pétert és Jánost, hogy meggyógyítsák a béna férfit Jeruzsálemben, az nem csak felugrott, hanem az írás szerint "bement ővelük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent" (Apostolok cselekedetei 3:8). Még olyan személyek is érzik, mit jelent, mikor a szívük repes az örömtől a Szentlélek hatalmas munkája nyomán, akik egyébként méltóságon alulinak gondolják, hogy örömükben szökdécseljenek a gyülekezetben.

1895. május 25-én Ellen White egy Istentiszteleten prédikált az ausztráliai North Fitzroy-ban. Két testvér érdeklődni kezdett az adventüzenet iránt, és részt vett egy korábbi összejövetelen, de feleségük nem igazán csatlakozott hozzájuk. Sőt, egyikük "a presbiteriánus egyházban nevelkedett, ahol arra tanították, hogy az asszonyoknak nagyon illetlen dolog az Istentiszteleten megszólalni, az pedig, hogy egy nő igét hirdessen, teljességgel túlmegy az illendőség határain". A prédikáció végén Ellen White mély indíttatást érzett, hogy felhívást intézzen a hallgatósághoz. Így számol be az eseményről: "A Szentlélek jelen volt az összejövetelen, és sokakat megindított mélységes késztetései által." Azt követően nagy csoda történt. A két asszony a felhívás elhangzása után előrement, így válaszolt az Úr Lelkének erőteljes indítására. "Amikor az A. fivérek látták feleségüket elindulni, saját elmondásuk szerint legszívesebben ugráltak volna örömükben. Alig hittek a szemüknek."

Imádság a mai napra
"Kegyelmes Atyám, kérlek, add, hogy soha ne veszítsem el az örömöt, ami arra késztet, hogy a Te szent nevedet dicsőítve járjak és szökelljek!"




ATTILA
Ötletgazda