| HA ELDOBJUK A MENTŐÖVET |
"Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szentléleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen." (Apostolok cselekedetei 7:51)
Nagyon népszerű manapság, hogy legtöbb problémánkért a szüleinket okoljuk. Néha ennek valóban van alapja, másrészről viszont csak kézenfekvő kifogás jelenlegi nehézségeinkre. István esetében úgy tűnik, ő világosan látta, hogy a zsidó főembereket nyakas elődeik programozták be a Szentlelket elutasítására. Érzelmi világukat évszázadok kegyes büszkesége rontotta meg, ezért vallási rendszerük a tradíciók és az ellenségeskedés tengerében fuldoklott. A mentőövet pedig - aki a Szentlélek volt - eltaszították maguktól. A szeminárium során, amelyet Hawaii egyik szigetén, Mauin tartottam, gyakran hallgattam Barry és Norma Crabtree bizonyságtételeit azokról a csodálatos tapasztalatokról, amelyeket az Úr adott nekik szolgálatuk és missziómunkájuk során. Amikor először érkeztek a Salamon-szigetekre, a misszionáriusok Kima nevű kis ladikjában szállították el őket új állomáshelyükre. A hajócska "kapitánya" nem volt más, mint az ifjú tanár: Kata Rangoso. Rangoso nagyon tapasztalt tengerészként ismerte az összes biztonságos útvonalat a korallzátonyok között, ám az éj sötétjében mégis nekiütköztek egy sziklának, és az akkor hároméves Norma a sötét vízbe zuhant. A legénység egyik tagja lemerült a lagúnába, hogy kimentse Normát, de nem találta. Amikor Rangoso rájött, mi a helyzet, ő is alámerült a vízbe, és kutatni kezdett a korall veszélyes, éles ágai között. Amint feljött a felszínre levegőért, Kata Rangoso gyorsan elmondott egy kétségbeesett fohászt a kislányért, és ismét lemerült a víz alá. Ekkor kezével hirtelen hozzáért Norma ruhájához és hajához. A kislány megmenekült! Amint a zsidó főemberek Istvánt hallgatták, lehetőségük volt a szabadulásra, de eltaszították maguktól megmentőjüket, a Szentlelket, aki Jézus szeretetének biztos országába vezethette volna őket. Imádság a mai napra
|
