| TEDD A KEZED A FEJEMRE! |
"Akkor kezüket reájuk vetették, és vettek Szentlelket." (Apostolok cselekedetei 8:17)
Egy fiatalember nagyon komolyan és őszintén kérdezte: "Lelkész testvér, lennél szíves kézrátétellel imádkozni értem, hogy megkaphassam a Szentlélek keresztségét?" "Andrew!" - válaszoltam - "Természetesen boldogan imádkozom érted így, de először át kellene beszélnünk néhány bibliai tényt a kézrátétellel kapcsolatosan." Az Újtestamentum idején a kézrátételt háromféleképpen alkalmazták, Jézus és a korai keresztények gyakran imádkoztak kézrátétellel a betegekért. Ezt a gesztust alkalmazták akkor is, amikor speciális szolgálatra szenteltek fel embereket. A kézrátétel gyakran párosult különleges imával azért, hogy az illető személy életét betöltse a Szentlélek hatalmas ereje. Az emberi kéz érintése már az ótestamentumi időkben is az erő vagy képességek átadását szimbolizálta egyik egyéntől a másiknak. Az apák így áldották meg gyermekeiket, a bűnbánó bűnös pedig a feláldozandó állat fejére tette a kezét. Habár a kézrátétel a korai egyház egyik alapvető tantételei közé tartozott (Zsidókhoz írt levél 6:1-2), a mai keresztények közül mégis sokan elfelejtették. Ez egy jelképes gesztus, nincs semmilyen misztikus vagy mágikus tartalma. Sőt, vannak arra is példák, hogy a Szentlélek hatalmasan kitöltetett anélkül is, hogy kézrátétel történt volna. (Apostolok cselekedetei 2., 10) Imádság a mai napra
|
