| A KÍNA IRÁNTI LELKESEDÉSTŐL FŰTVE |
"Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt. Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom."
(Az apostolok cselekedetei 19. fejezetének 21. verse)
"Ha ezer életem is volna, mindet a kínai nőkért áldoznám!" Ezek a határozott szavak Lottie Moontól származnak, aki a megtérésekor mindössze 18 éves volt. Charlotte Diggs Moon egy virginiai arisztokrata családban nevelkedett. Kiválóan tanult, beszélt franciául, latinul, olaszul és spanyolul. Igen jól ismerte a görög és a héber nyelvet is. Tizenéves korában ellenállt mindenféle vallásos befolyásnak, ám végül megvallotta a Jézus Krisztusba vetett hitét egy ébredési összejövetelen, amit a charlottesville-i baptista gyülekezetben tartottak 1858. december 22-én. Tíz év tanítás után Lottie végül elhajózott Kína felé. Anyagilag pedig a Virginia állambeli Richmond öt baptista gyülekezetének elkötelezett nőtagjai támogatták. Kínában már legenda keringett Lottie bátorságáról. "Ördögi asszonynak" nevezték; sokféle betegséggel küszködött ő maga is, de fáradhatatlanul, a Szentlélek erejével szolgált az embereknek, táplálta, gondozta az éhező, nyomorult asszonyokat, lányokat. "El kell mennünk, köztük kell élnünk, ki kell nyilvánítanunk feléjük Urunk szelíd, szeretetteljes lelkületét - vallotta Lottie. - A barátainkká kell tennünk őket, mielőtt még megtérést remélhetnénk." Nem sokkal - az éhezés és betegség miatt bekövetkezett - halála előtt mondta ki ezeket az elhíresült szavakat. "Ha ezer életem lenne, azokat is mind a kínai nőkért áldoznám oda!" Élnek még ma is valahol ilyen Lottie-k, akik készek arra, hogy a mai metropoliszokban szenvedő nők millióinak szolgáljanak? Én találkoztam már néhánnyal, akik valóban gondoskodók; odaszentelt életű, önfeláldozó nők, akik a szenvedők mellett állnak. Barnabáshoz hasonló szolgálatot végeznek, és "Urunk szelíd, szeretetteljes lelkületét" mutatják be másoknak. Imádság a mai napra
|
