| TÜKRÖM, TÜKRÖM A FALON |
"Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre, ugyanarra a képre formál át minket." (A korintusbeliekhez írt második levél 3. fejezetének 18. verse)
A betlehemi Jeromos, aki először fordította latin nyelvre a Bibliát, így írt időszámításunk szerint 400 körül. "Az arc a lélek tükre, a szemek pedig szavak nélkül is vallanak a szív titkáról." Az ősi időszakban a tükröt csiszolt fémből készítették, általában rézből, ami a ragyogó napfényben dicsőséges arany ragyogást kölcsönzött az arcnak. Vajon Jézustól egoista kijelentésként hangzott az az ígéret, hogy a Szentlélek Őt fogja megdicsőíteni? Természetesen, Jézus arra tekintett előre nagy-nagy várakozással, amikor majd visszatér az Atyjának trónjára, de nagy reménysége és öröme volt abban is, ha a követői életében megdicsőülhet itt, a Földön (János evangéliuma 17. fejezetének 10., 21-22. verse). Habár a keresztény átalakulása a Fiú képére nem fizikai jelenség, ám az arc - miként Jeromos mondta - a lélek tükre. Amikor a Lélek erejével telt keresztény belenéz a tükörbe, a saját képmását láthatja, ráncokkal és minden mással együtt. Igen nagy azonban a különbség, amikor az arc olyan személy jellemét tükrözi vissza, akiben "Krisztus értelme van" (A korintusbeliekhez írt első levél 2. fejezetének 16. verse). Az ilyen vonásokon felszabadult öröm és nyíltság látható, nem olyan elgyötört tekintet, mint annak kifejezésén, aki bűntudattal és félelemmel viaskodik. A tekintete szelíden sugárzik a belső üdvbizonyosságtól. Egy napon a betlehemi születés temploma melletti barlangban üldögéltem, és Jeromosra gondoltam, aki éveket töltött azzal, hogy lefordítsa a népe nyelvére a Bibliát. Már az ő korában sok keresztény főember korruptnak bizonyult. Jeromos ezt írta róluk. "Kerüld, mint a pestist, az olyan papot, aki kereskedő is." Másrészről elmondhatjuk, hogy Jeromos és sok más hívő a környezetében a Szentlélek hatalma által a maga személyes módján Jézus képmását tükrözte vissza. Imádság a mai napra
|
