| A SZENT KLUB, AVAGY AZ ÉJFÉLI IMAÓRÁK |
"Csak azt akarom megtudni tőletek, a törvény cselekedetéből kaptátok-e a Lélek erejét, vagy a hit hallásából." (A galatákhoz írt levél 3. fejezetének 2. verse)
Mallison a következőt írta John Wesleyről és a barátairól. "A metodizmus tulajdonképpen egy kis csoporttal kezdődött, mindössze négy diák közösségével az oxfordi egyetemen. Szövetséget kötöttek egymással, hogy tanulmányozzák a Szentírást, keresztény életmódot folytatnak, szóban is bizonyságot tesznek, és társadalmi felelősséget vállalnak úgy közösségileg, mint egyénileg." (John Mallison: Building Small Groups [Kis csoportok építése], 13.) Ezek a fiatalemberek azonban hamarosan rájöttek arra, hogy a Szentlélek erejét nem nyerhetik el "a szent klubban" végzett ténykedésükkel. 1735. október 14-én John Wesley elhajózott Georgia felé, azt remélve, hogy megérti végre az evangélium lényegét, ha azt hirdetheti az indiánoknak. Mivel kapcsolatban állt a morva testvérekkel a szászországi Zinzendorf gróf birtokáról, tőlük megtanulta, mennyire értékesek a csoportok, de nemcsak azok, hanem a spontán imádság, a dicsőítő ének és a laikus tagok szolgálata is. Howard A. Snyder a könyvében ezt írja. "A buzgalma és az újítása miatt Wesleyt azzal vádolták meg, hogy Anglia egyházát egyszerre két ajtón át hagyta el; a római katolicizmus és a puritán szeparatizmus ajtaján. A kísérlete gyökere azonban abban a vágyban rejlett, hogy feltámassza a korai kereszténység lelkiségét és formáját." (Howard A. Snyder: The Radical Wesley [A radikális Wesley], 21.) Bár Wesleynek most már birtokában volt a megfelelő indíték és módszer, mégis, még mindig a jó cselekedet által akarta elérni mindazt, ami csak a valódi, megmentő hit által mehet végbe. Amikor 1738. május 24-én visszatért Londonba, John Wesley áttörte "a hit korlátját", ahogy Dorothy Marhsall fogalmazott. Híres, szívet melengető tapasztalata az Aldersgate utcai kis kápolnában történt meg vele. Később így írt erről a naplójában. "Úgy éreztem, most már valóban bízom Krisztusban, és csak tőle várom az üdvösségemet. Bizonyságot kaptam arról, hogy elvette a vétkeimet, igen, még az enyémet is, és megszabadított a bűn és halál törvényéből." (E. P. Rudolph: The Wesley Treasury [Wesley kincsestára], 68.) John Wesleyt ebben a pillanatban töltötte be a Szentlélek ereje, s ez nem a törvény cselekedetéből, hanem a hit hallásából történt. A törekvésében és módszerében ugyan most csekély változás történt, ám a kétféle eredmény mégis drámai módon különbözött! Imádság a mai napra
|
