A LÉLEK MEGNYITJA AZ AJTÓT

"Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek." (Jelenések könyve 3:20, 22)



Miközben a Filadelfia-típusú keresztények beléptek a nyitott ajtón, és élvezték az Istennel való csodálatos közösséget, a laodiceabeliek bezárták azt, és saját langymeleg önelégültségük börtönében maradtak. Vajon mi késztet valakit arra, hogy bereteszelje szívének ajtaját? Néha a szándékos bűn; egy bénító betegség; máskor a kudarc vagy vereség érzése, esetleg pedig a lesújtó gyász. De előfordul, hogy az ajtó amiatt zárul be, mert az ember a cselekedetek által megszerzendő üdvösségben bízik, ami lelki fásultsághoz vezet, valamint ahhoz a csalóka érzethez, hogy lelkileg rendben van.

A Laodicea-típusú hívek lélekben gyakran messzire sodródnak, és mivel testvéreik is langymelegek, ezért alig valaki veszi észre, hogy elmentek. és senki sem törődik igazán velük. Egyesek ugyan ott maradnak a gyülekezetben, de csak az intézményesített vallást gyakorolják a langyos hagyományok és rideg formalizmus fogságában vergődve. A laodiceai testvérek csak a Szentlélek ereje által nyithatják meg szívük ajtaját, és hívhatják be Jézust újra az életükbe. A laodiceai lelkülettől elfordulni sem nem természetes, sem nem könnyű, mert úgy ragasztja össze az egyének és gyülekezetek életét, akár a pillanatragasztó.

A Megváltó hatalmas reménységet ad azonban a laodiceai keresztényeknek is! A Szentlélek ismét felszíthatja a megújulás tüzét! A közbenjárói ima szolgálata, a kis csoportok támogatása és a Lélekkel teljes Istentisztelet örökre megtörheti a laodiceai bilincs szorítását.

Imádság a mai napra
"Uram, rázz föl engem a lelki letargiából Szentlelked földrengésszerű hatalmával! Segíts, hogy fényt gyújthassak Laodiceában!"




ATTILA
Ötletgazda