| A MENNYEI ORSZÁG JELLEMZŐI |
"Az én országom nem e világból való." (János 18:36)
Isten országa - először - nem szemmel láthatólag jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, az önmegtagadás lelkülete sohasem lehet összhangban a világ lelkületével. A két alapelv tökéletesen ellentétes egymással. Ma, a vallásos világban, hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ országainak lenne a vezetője: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták, piacok vezére. Elvárnák, hogy az emberi hatalom által kikényszerített törvényes rendeletek szerint uralkodjon. Mivel Krisztus most nincs itt személyesen, vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának törvényeit. Ilyen országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban, Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot. Szerették volna kikényszeríteni, amit ők Isten törvényének tekintettek, őket pedig akaratának végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ő azonban így szólt: "Az én országom nem e világból való" (János evangéliuma 18:36). Nem fogadta el a földi trónt. Krisztus országát nem törvényhozói testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által. Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten igéjének tanítása és gyakorlása. Most Krisztus idejéhez hasonlóan - Isten országának műve nem azokon nyugszik, akik földi vezetők vagy emberi törvények által támogatott elismerést sürgetnek, hanem azokon, akik a népnek az Ő nevében kijelentik azt a lelki igazságot, amely az elfogadóit Pál tapasztalatára vezérli. "Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én: hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2:20).
|
