A SZOMBAT SZÖVETSÉGE

''Megtartsák azért Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a Mennyet és a Földet, a hetedik napon pedig megszűnt és megnyugodott.'' (Mózes második könyve 31:16-17)



Amikor az Úr kiszabadította Izráel népét Egyiptomból, és rájuk bízta törvényét, arra is megtanította őket, hogy a szombat megünneplése által különüljenek el a bálványimádóktól. Amikor Izráel gyermekei kijöttek Egyiptomból, hogy Kánaánba vonuljanak, a szombat volt számukra a megkülönböztető jel. Ugyanígy ma is ez Isten népének jele,.amint kijönnek a világból, és belépnek a mennyei nyugalomba. A szombat az Isten és népe közötti kapcsolat jele, amely azt igazolja, hogy tisztelik Isten törvényét. Ez különbözteti meg a hűséges alattvalókat a törvényszegőktől. A világnak adott szombat egyrészt Istennek mint teremtőnek a jele, másrészt pedig Istennek mint megszentelőnek. Ugyanaz a hatalom, amely mindent teremtett, újjáteremti az embert is az Isteni képmás hasonlatosságára. Azok számára, akik megszentelik a szombatot, ez a nap a megszentelődés jele. Az igazi megszentelődés nem más, mint az Istennel való összhang, az Isten jellemével való egység. Ezt az Isten jellemét tükröző elveknek való engedelmesség útján érhetjük el. A szombat az engedelmességnek is a jele.

Aki szívből engedelmeskedik a negyedik parancsolatnak, az a teljes törvénynek engedelmeskedni fog. Az engedelmesség pedig megszentel. Isten nekünk is örök szövetségül adta a szombatot. Akik tisztelik Isten szent napját, azok számára a szombat annak jele, hogy az Úr választott népeként ismeri el őket. A jel annak ígérete, hogy Isten megtartja szövetségét. Mindaz, aki elfogadja Isten kormányzásának jelét, Isteni, örökkévaló szövetség alá helyezi magát. Az engedelmesség aranyláncához erősíti magát, amelynek minden egyes láncszeme egy-egy ígéret. A tízparancsolat közül egyedül a negyedik tartalmazza a mindenható törvényadó, a Menny és Föld teremtőjének pecsétjét. Akik engedelmeskednek a parancsnak, magukra veszik Isten nevét, és elnyernek minden ezzel együtt járó áldást. A szombat semmit nem veszített a jelentőségéből. Továbbra is jel Isten és népe között, és az is marad mindörökké.




ATTILA
Ötletgazda