| A GONDOLKODÁS FEGYELMEZÉSE |
''A te kezedben van az erősség és a birodalom; a te kezedben van minden felmagasztaltatása és megerősítése.'' (A krónika első könyve 29. fejezetének 12. verse)
Az emberi értelem vagy jó, vagy gonosz gondolattal foglalkozik. Az alacsony színvonalú gondolkodás oka általában a közönséges tárgyakon való időzésben rejlik. Az embernek hatalmában áll szabályozni és ellenőrzés alatt tartani az elméjének működését és a gondolata áramát. Ez azonban nagyobb erőfeszítést kíván meg annál, mint amennyire a saját erőnkből képesek vagyunk. Ha helyes gondolatot kívánunk forgatni az elménkben, a figyelmünket szüntelenül Isten felé kell fordítanunk. Kevesen érzik kötelességüknek a gondolatuk és képzeletük irányítását. A fegyelmezetlen elmét nehéz hasznos gondolattal lekötve tartani. Ha viszont a gondolatunkat nem tereljük megfelelő mederbe, a vallás sem lelhet otthont a lelkünkben. Az elménket szent és örök dolgokkal kell lefoglalnunk, máskülönben jelentéktelen és felületes gondolat lesz úrrá rajtunk. Az értelmi és erkölcsi erőnket fegyelmeznünk kell, mert az csak gyakorlás által fejlődhet és erősödhet meg. E kérdés helyes megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy az emberi szív a természeténél fogva romlott, és önmagunkban képtelenek vagyunk a helyes úton járni. Egyedül úgy juthatunk győzelemre, ha Isten kegyelmét komoly emberi erőfeszítéssel kapcsoljuk össze. Az elménket és a szívünket oda kell szentelnünk Krisztus szolgálatára. Isten minden porcikánkra igényt tart. A szórakozás, léhaság, szellemi és lelki kicsapongás rontó hatása özönli el a világunkat. Minden keresztény munkálkodjon a gonoszság áradatának visszaszorítására és az ifjaink megmentésére attól a befolyástól, amely az örök romlásukat okozhatja. Segítsen bennünket Isten utat törni az áradattal szemben. Isten kegyelmének és Szentlelkének ereje nélkül nem érhetjük el a számunkra kijelölt magaslatot. A jellemünknek el kell jutnia az isteni kiválóság mértékére. A mennyei mérce elérésére való igyekezetünkben isteni késztetés kíséri az életünket. A gondolkodásunk egyensúlyba kerül, a lelkünk nyugtalansága pedig lecsillapodik Krisztusban.
|
