| AZ IGAZ KIVÁLÓSÁGA |
''Nem süti meg a rest a maga fogta vadat, de a serény embernek drága kincse van.''
(A példabeszédek könyve 12. fejezetének 26. verse)
Az Úr elvárja a szolgáitól, hogy az életük és a jellemük legyen kiválóbb a többi emberénél. Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik szolgálják Őt. Az egész világegyetem úgy tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik, és úgy futja az előtte álló pályát, hogy elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koszorút. Ha viszont Krisztus hitvalló követőjének igyekezete nem emelkedik a világiak törekvése fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas küzdelmében soha nem juthat győzelemre. A rábízott erőt használatba kell vennie, hogy a Szentlélek hatalma és a bőséggel kiárasztott kegyelem által győzhessen a világ, a test és az ördög felett. A győzni vágyók gondolják meg, és vegyék számba a megváltásuk árát! Az erős emberi kívánságot le kell győzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie. A kereszténynek be kell látnia, hogy a lényének tulajdonosa nem saját maga. Kísértés felett kell győznie, és a saját vágya ellen is meg kell vívnia a harcát. A félszívű szolgálatot nem fogadja el az Úr. A képmutatás gyűlöletes az Ő szemében. Krisztus követője járjon hit által, mintha látná a láthatatlant. Krisztus legyen a legdrágább kincse. Ő legyen a számára minden mindenben. Ez a tapasztalat Krisztus minden hitvallója számára elengedhetetlen, hiszen ennek gyakorlása kihat a magaviseletre, és megszenteli a keresztény életének másokra gyakorolt befolyását. A keresztények üzleti kapcsolatát és a világiakkal szemben való eljárását Krisztus kegyelme szenteli meg. Bárhol legyenek is, olyan lelkiség veszi körül őket, amelynek hatalma van a jó befolyására, mert a Mester lelkülete árad belőlük. A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. Nem fogadnak el olyan munkát, és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná őket a keresztényi jellem elérésében. ''Egyetlen harcos sem keveredik az élet dolgaiba; hogy megnyerje annak tetszését, aki őt a harcosává avatta.'' (2Tim 2:4)
|
