A MENNY FÖLDI MEGVALÓSULÁSA

''És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az Ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.'' (Máté evangéliuma 17:1-2)



Alkonyodik, amikor Jézus maga mellé szólítja három tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost; átvezeti őket a mezőkön, messze föl egy rögös ösvényen, egy magányos hegyoldalra. Néhány lépésre eltávolodik, s a fájdalmak férfia erős kiáltással és könnyhullatással esedezik. Erőért könyörög, hogy kiállhassa a próbát az emberiség érdekében. Kiönti szívbeli vágyakozását a tanítványaiért, hogy a sötétség hatalmának órájában el ne fogyatkozzék a hitük. Imájának most az a tárgya, hogy tanítványai szemlélhessék ama dicsőséget, amely az Övé volt az Atyával együtt a világ alapítása előtt, s országát emberi szemükkel meglássák, és így a tanítványai erősödjenek meg, mert látták azt. Azért könyörög, hogy lássák Istenségének megnyilatkozását, ami majd vigaszt nyújt nekik szenvedései tetőfokának órájában; s biztosan tudhassák, Ő Isten Fia, és szégyenteljes halála a megváltási terv részét képezi. Imája meghallgattatik. Miközben alázatosan a sziklás földre borul, hirtelen megnyílik az ég, Isten városának aranykapui szélesre tárulnak, s a hegyről leszálló szent fényesség beragyogja a Megváltó alakját. Istensége belülről átragyog az emberin, s egybeolvad a fentről jövő dicsőséggel. Térdéről felemelkedve, ott áll Krisztus Isteni fenségben.

Megszűnt a lelki gyötrelem. Arca most fénylik, ''mint a nap'', ruhája ''fehér, mint a fényesség'' (Máté evangéliuma 17:2). A tanítványok fölébrednek, nézik a hegyet beragyogó dicsőség áradatát. Félelemmel vegyes ámulattal szemlélik Mesterük sugárzó alakját. Amint szemük hozzászokik a csodás fényhez, látják, hogy Jézus nincs egyedül. Mellette áll két mennyei lény, aki bensőségesen beszélget vele. Egyikük Mózes, aki a Sínai hegyen beszélt Istennel, másikuk Illés, akinek megadatott az a kiváltság, ami Ádám fiai közül rajta kívül csak egynek, akit sohasem győzött le a halál hatalma. A hegyen kicsinyített formában látható volt a dicsőség jövendő országa: Krisztus, a király; Mózes, a feltámadott szentek, és Illés, az elváltozott szentek képviselője.




ATTILA
Ötletgazda