AZ OTTHON SZIMBÓLUMA

Érdekes módon a Moszkvából érkező nyilatkozat jelentőségét először sokan nem is fogták fel. Borisz Jelcin, az akkori orosz elnök és a Szovjetuniót 1922-ben Oroszországgal együtt megalapító Ukrajna és Belorusszia köztársaságainak, elnökei közösen kijelentették: "A Szovjetunió megszűnik, mint geopolitikai és nemzetközi jogi egység".



A hírt először nehéz volt feldolgozni. Csak így egyszerűen megszűnik létezni az a szuperhatalom, amelytől a nyugati világ annyira félt, mint gonosz birodalomtól? Majd ország-világ láthatta, amint az orosz zászló diadalmasan felkúszik a Kreml dómjai és tornyai fölé. Más zászló lobogott már Lenin, Sztálin és Brezsnyev egykori birodalma felett. Ekkor kezdték felfogni az igazságot: a hatalom berkeiben a dolgok tényleg megváltoztak, teljesen és visszafordíthatatlanul. A zászló természetesen csak egy színes szövetdarab, csupán szimbólum. A szimbólumok jelentősége viszont rendkívül nagy. Akik 1989-ben az utcákra vonultak, jól tudták, mennyire fontosak a szimbólumok.

Felvonulásaikon elszántan lengették a szabadságot jelképező lobogókat. A palotáikból és bunkereikből kitekintő diktátorok a szabadság jelképeit látva azonnal tudták, hogy napjaik meg vannak számlálva. A zászlók mindig is jól jelképezték, hogy kihez vallotta magát hűnek a nép.

Számtalan embert késztetett arra a nemzeti lobogó, hogy szolgálatára szenteljék életüket; megszámlálhatatlanul sok fiatal férfi és nő adta életét is érte. Van olyan zászló, amely Isten földi országa fölött lobog? Van külön zászlaja Krisztus kegyelme és szabadsága nagy mozgalmának? Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, gondolkodjunk el azon, hogy mi is teszi a zászlókat fontossá! Nézzük meg, hogy mit jelképeznek!

Eredetünk
Először is, az országok zászlói általában a népek eredetére utalnak. Arra emlékeztetnek, hogy honnan jöttünk, milyen küzdelmek és fáradságok árán jött létre hazánk. Valójában van egy bibliai gyakorlat, aminek pontosan ez a szerepe. A Tízparancsolat egyében található. A negyedik parancsolat visszamutat az eredetünkre, egészen ateremtésig; kijelenti, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hallgassuk Isten szavait!

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minen dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja. Mert hat napon teremte az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáld az Úr a szombat napját, és megszenteli azt" (2Mózes 20:8-11)

Isten azt szeretné, hogy megemlékezzünk a szombat napjáról Miért? Azért, mert ez a nap időhöz kötött emlékeztető. Összekapcsol Istennel, a Teremtővel, tehát megtudjuk általa, hogy kik vagyunk. Tanúsítja, hogy nem a véletlenek hihetetlen láncolata során fejlődtünk ki a történelemelőtti kor ködéből. Nem! A bennünket saját képmására megteremtő, gondoskodó, mindenható Isten gyermekei vagyunk. Van lelki életünk, képesek vagyunk megemlékezni fontos dolgokról, és tisz-. telni Istent.

Vajon mindenki tudja, hogy a Biblia szerint a szombat "jel" Isten és népe között; a köztünk lévő szövetségi kapcsolat jele? Ezékiel próféta így ír: "És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek" (Ezékiel 20:20). Tehát a szombat valójában jel, szimbólum, egyfajta zászló. Amikor szombatot ünnepelünk, mintha a "fejünk felett meglengetnénk" ezt a jelet, amivel azt hirdetjük, hogy ki uralkodik a szívünkben - mennyei Atyánk, a Teremtő.

Véráztatta lobogók
Nézzük meg a második dolgot, amit a zászlók általában jelképeznek. Azokra az áldozatokra emlékeztetnek, amelyeket mások meghoztak értünk. A legtöbb zászló valójában véráztatta lobogó, hiszen a legtöbb nemzet úgy nyerte el szabadságát, hogy bátor férfiak és nők a vérüket áldozták a hazájukért.

A felvonuláson lengetett vagy a középületekre felhúzott zászlók a szabadság árára emlékeztetnek. Tiszteljük a zászlót, mert sokan a legnagyobb áldozatot hozták azért, amit jelképez.A szombat jelentése ehhez hasonló. A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk, hogy a szombat Krisztus munkáját jelképezi: megalapította a kegyelem országát. A 4. fejezetben azt fejtegeti a könyv írója, hogy Izráel népe nem ment be Isten nyugodalmába, ezért nem élvezhették Istennel kötött szövetségük áldásának teljességét.

Majd hozzáfűzi, hogy aki hisz Krisztusban; azesül Isten nyugodalmában. Valójában azok Isten népének tagjai, akik tapasztalják a szombati nyugalmat. Olvassuk el a Zsidók 4:9-11 verseit! "Annákokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék."

A szombati nyugalom a hit nyugalmának szimbóluma. Aki hisz Krisztus igazságában, és az Ő érdemeire bízza magát, annak nem kell igyekezni a saját cselekedeteivel megvásárolni a megváltást. Elfogadja Krisztus áldozatát, tiszteletben tartja, bízik benne, és nyugalmat talál benne. Sokak elképzelésével ellentétben a szombat megünneplése éppenséggel a törvényeskedéssel szembeni állásfoglalás. A szombat hetente lehetőséget biztosít arra, hogy abbahagyjuk a munkát, kiszabaduljunk a hétköznapok taposómalmából, és megemlékezünk Krisztus értünk vállalt, hatalmas áldozatáról.

A szombat jelképét megtartva - a szombat zászlaját lengetve - azt hirdetjük, hogy kizárólag Krisztus bűntelen életére és kereszthalálára van szükségünk, és nyugalmat találunk benne. Azt mondjuk el ezzel, hogy Krisztus kiontott vére által szabadok vagyunk benne.

A szombat szimbólumára további fényt vet 2Mózes 31:13 verse. Itt Isten azt mondja: "Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az énközöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek." A szombat arra emlékeztet, hogy az Úr az, aki megszentel, nem a mi munkánk eredménye a megszentelődés. Az erény nem a miénk. A megigazulás a Messiás ajándéka, aki lemondott az életéről értünk. Ezt hirdeti a szombat véráztatta lobogója.

Isten pedig nemcsak megbocsát, hanem azon is munkálkodik, hogy a szentséget élő valósággá tegye az életünkben. Nemcsak megpihenünk a kegyelemben, hanem növekszünk is a kegyelemben. Ezt a verset egy angol fordítás úgy adja vissza, hogy "Én vagyok az Úr, aki szentté tesz titeket." A szombat olyan, mint egy zászló; ami a bennünket megmentő és átformáló Isten iránti hűségünket hirdeti. Amikor a szombat zászlaja leng felettünk, ez azt jelzi, hogy a Megváltó uralkodik az életünkben.

A kosárlabda bajnokság
Amikor keresztény lettem, a YMCA középiskolai kosárlabdacsapatában játszottam, a Connecticut állambeli Norwichben. Csapatunk bejutott az új-angliai bajnokságba, ami kifejezetten izgalmas dolog volt kisvárosunk számára. A selejtező meccseket csütörtöktől vasárnapig játszották Massachusettsben, Springfield-ben.

Akkoriban kezdtem felfogni, hogy a keresztény életében mi a szombati nap jelentősége. Éppen a keresztségre készültem, és a szombatünneplése lett a Krisztussal való szövetségemnek. Ezért egy számomra kifejezetten nehéz döntés előtt álltam. Az egyik oldalon az állt, hogy szeretném megtartani a szombatot, amit hitem szerint Isten elvár, és így nem mehetek el a bajnokságra. A másik oldalon pedig az állt, hogy még egyszert veszek a bajnokságon szombaton.

Annyira szerettem volna elmenni, ugyanakkor a lelkiismeretem azt kérdezte, hogy mi a fontosabb számomra: a kosárlabda vagy Jézus? Nagy dilemmámmal felhívtam a gyülekezetből az egyik hívő asszonyt, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte mit tegyek. Ő tömören csak ennyit mondott:
"Mark, légy hűséges Istenhez!"

Végül eldöntöttem, hogy nem megyek el a bajnokságra, de be kell vallanom, akkor nem én voltam a legboldogabb hívő a világon! Megtettem, amiről úgy gondoltam, hogy meg kell tennem, és közben úgy éreztem: most szalasztottam el életem egyetlen alkalmát, hogy én is utazhassak és világot lássak. Kihagyom a nagyszerű lehetőséget, hogy étteremben egyek, szállodában szállhassak meg. Visszatekintve ma már csak mosolygok ezen. Azóta az evangéliumot hirdetve alkalmam volt beutazni gyakorlatilag az egész világot.

Mindeközben leírhatatlan élményt jelent számomra, hogy láttam, amint az emberek elfogadják Krisztust Moszkvában, Chicagóban, Londonban, Koppenhágában, Budapesten és még nagyon sok helyen. És igen, jó néhány alkalommal ehettem éttermekben, aludhattam szállodákban. Most pedig sokszor inkább arra vágyom: "Istenem, hadd töltsek már otthon is néhány napot!" Isten felmérhetetlen távlatokat nyitott az életemben azóta, hogy azt az első döntést meghoztam. Amikor lemondtam valamiről azért, hogy tiszteletben tartsam Krisztus szombatját, nem szorítottam magam egy szűk sarokba.

Néha talán úgy érezhetjük, hogy valami nagy áldozatot hozunk Istenért, de Ő cserébe mindig sokkal többet ad! Én többek között azt kaptam vissza, hogy élvezhetem a szombat áldásait. Komolyan mondom, hogy a heti lelki pihenőnap az életem elengedhetetlenül fontose. Ez az, ami mozgásban tart. Abban is szerepe van, hogy a családunk erősen összetart. Amikor Isten egy szimbólumot választ, a legjobbat adja. Azért kéri, hogy pihenjünk meg, mert Ő maga, a Megváltónk olyan sokat tett értünk. A szentségre hív, és éppen Ő az, aki megszentel!

Álmaink országa
Nézzük tehát, mit jelképeznek a zászlók harmadsorban! A legtöbb zászló egy nép, egy nemzet eszményeit szimbolizálja. Az Egyesült Államok zászlaját például már hosszú ideje a szabadság és az egyenlőség jelképének tekintik. Világszerte az elnyomás alatt élő emberek a csillagos és sávos zászlóra tekintve abban reménykednek, hogy őket is befogadják abba az országba, ahovávágyódnak "a szegények, a fáradtak és a szabadság levegőjét áhító tömegek." Az amerikai lobogó sokak számára álmaik országának jelképe volt. Hasonlóképpen a szombat a kereszténység álmai országát szimbolizálja. A Krisztusban való megnyugvás, amit ez a nap megtestesít, előrevetíti az igazi mennyei nyugalom képét.

Az Istennel való különleges kapcsolatra szánt idő arra mutat előre, amikor majd szemtől szemben lehetünk m ennyei Atyánkkal. A Zsidókhoz írt levélből megtudjuk: "Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének". Itt az igazi mennyei otthonunkról van szó. A szombat szimbolizálja az ígéret Földjét, ami mindörökké megmarad. A Bibliából megtudjuk: a szombat lobogója folyamatosan leng majd még azután is, hogy megérkezünk mennyei otthonunkba. Olvassuk el Ézsaiás próféta szavait! "Mert mint az újegek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak énelőttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek; És lesz, hogy hónapró l-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr" (Ézsaiás 66:22-23).

Nagyon várom már azt a napot, amikor mindannyian együtt ünnepelhetjük a szombatot! Ez minden képzeletet felülmúlóan érdekes lesz. Várom már azt az időt, amikor a szimbólum és a valóság találkozik. Addig is azonban mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy valóban a Teremtő és a Megváltó uralkodjon a szívemben. Biztos akarok lenni abban, hogy az otthonomban Krisztust tisztelik.

Henry Gracly, az USA egyik déli államának szenátora úgy érezte, hogy első washingtoni útja volt élete csúcspontja. Elérzékenyült, amikor feltekintett a Capitóliumra, és látta a tetején büszkén lengedező amerikai zászlót. Szeméből kicsordult a könny, és azt mondta magában: "Tehát itt van a nemzet központja!"

Később, Georgiába visszatérve, Grady egy alkalommal egy szegény telepes házában éjszakázott. Mielőtt aludni tértek volna, az apa maga köré gyűjtötte a családot, és a pislákoló gyertyafényben felolvasott Isten Igéjéből. Utána körben letérdeltek imádkozni. Ezt nevezték régen, családi oltárnak. Grady újra elérzékenyült. Később ezt írta az eset kapcsán: "Tévedtem, amikor azt mondtam, hogy Washington a nemzet központja. Nem az a sok márvány a nemzet központja, bármilyen lenyűgöző is! Igazi központja a lövészárokban, a telepesek kunyhóiban, a viskókban van, mindenütt, ahol tisztelik Isten Igéjét, és az abban bemutatott Krisztust szolgálják." A szombat szimbólumát Isten nem úgy rendelte el, hogy mint egy lobogó, csak a távolban lengedezzen. Mindannyiunk családjában otthonra kell találnia. Személyesen és áhítattal kell elfogadnunk Teremtőnket és Megváltónkat.

Remélem, szakít rá időt a kedves Olvasó a hét rohanással telő napjai után, hogy valódi nyugalomra leljen a szombatban! A felettünk lengő lobogó azt mutatja, hogy ki uralkodik a szívünkben.

Mark Finley: Az idők jelei különkiadása c. kiadványa
Isten kulcsa a boldogsághoz Halottidézők