ÜDVBIZONYOSSÁG.

Tegyük egyértelművé és világossá azt az üzenetet, hogy Isten előtti állapotunkat vagy Isten értünk hozott áldozatát semmilyen érdemmel nem tudjuk befolyásolni, mivel teremtmények vagyunk. Ha a hittel és cselekedetekkel bárki is megvásárolhatná az üdvösség ajándékát, akkor a Teremtő lekötelezettjévé válna teremtményeinek.




Íme a lehetőség, hogy a hamisságot igazságként fogadjuk el. Ha bárki kiérdemelhetné az üdvösséget azzal, amit tesz, akkor ugyanabban a helyzetben lenne, mint a katolikus hívő, akinek vezekelnie kell bűneiért. Az üdvösség így részben adósságból állna, amit ki lehet egyenlíteni némi fizetséggel. Ha azonban saját jó cselekedetei által nem tudja kiérdemelni az üdvösséget, akkor azt csakis kegyelemből lehet elnyerni, vagyis az ember, mint bűnös lény, elfogadja azt annak alapján, hogy hisz Jézusban.

Az üdvösség teljesen ingyen kapott ajándék.

A hit általi megigazulás vitán felül álló tény. Minden vita véget ér azon a ponton, ahol megállapítjuk, hogy a bukott ember jó cselekedeteivel szerzett érdemei soha de soha nem szerezhetik meg számára az örök életet. A megigazulás teljes mértékig kegyelemből van, és nem szerezhető meg semmilyen cselekedet által, amire bukott ember képes. Az Úr egy képpel szemléltette ezt számomra. Ha egy gazdag embernek sok pénze és nagy vagyona van, és abból áldozatot ad az Úrnak, az a hamis elképzelése támadhat – mely megmérgezi a hálás lelkületet –, hogy ezzel kiérdemelte Isten kegyét, és az Úr az ő lekötelezettjévé vált abban a tekintetben, hogy ajándékáért cserébe különleges keggyel tartozik neki.

Túlságosan kevés tanítás hangzik el abból a célból, hogy tisztázza ezt a kérdést.

Az Úr letétbe helyezte javait az embereknél: eszközöket, amelyeket elvár, hogy visszaadjunk neki olyankor, amikor gondviselése jelzi, és ügyének építése megkívánja. Az Úr adta a bölcsességet is. Ő adta az egészséget és a földi javak gyűjtésének képességét is. Ő teremtette a földet és minden élőlényt, amely benépesíti azt. Az Ő isteni hatalma nyilvánul meg abban, hogy a föld gazdagon megtermi gyümölcsét, mint az Ő gazdasága. Ő adta a Napot, a felhőket, a hűsítő záporokat, az Ő hatalma által virul a növényvilág.

Mint Isten megbízott szolgái végezzük az Ő aratását, és használjuk fel gazdaságos módon mindazt, amire szükségünk van, és tartjuk egyensúlyban a mérleget az Ő parancsára. Elmondhatjuk Dáviddal együtt:

"Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk." (1Krón 29:14)

A teremtmények tehát nem gondolhatják érdemnek, ha visszaadják az Úrnak azt, ami egyébként is az övé, hiszen mi mindig az Ő tulajdonát használjuk úgy, ahogy Ő gondviselése folytán eltervezte.

Engedjük, hogy a kegyelem átalakítsa akaratunkat és cselekedeteinket!

Az emberek lázadásuk és hitehagyásuk folytán eljátszották Isten kegyét; nem, nem a jogaikat, hiszen nem is lenne értékük Isten drága Fiának áldozata nélkül. Ezt a pontot szükséges megértenünk. Az ember elveszítette azokat a kiváltságokat, amelyeket Isten az Ő kegyelme által ingyen ajándékként adott neki, mint letétbe helyezett kincset, amit ügyének előbbrevitelére, az Ő dicsőségére és teremtményeinek az áldására kell felhasználnia. Abban a pillanatban, amikor Isten kezének alkotása megtagadta az Ő országa törvényeinek való engedelmességet, azonnal hűtlen lett a Mindenható kormányzatához, és teljes mértékig méltatlanná vált az áldások elfogadására, amelyekkel Isten elhalmozta őt.

Így festett az emberiség állapota akkor, miután törvényszegésével megszakította Istennel való kapcsolatát. Már nem volt joga többé egy lélegzetvételnyi levegőhöz, a Nap egyetlen sugarához és egy csipetnyi ételhez sem. Egyetlen ok miatt nem semmisült meg: azért, mert Isten úgy szerette őt, hogy ajándékba adta érte egyszülött Fiát, hogy Ő szenvedje el a ember bűneinek büntetését. Krisztus önként vállalkozott arra, hogy az ember kezese és helyettese legyen, hogy az ember az Ő mérhetetlen kegyelme által még egy esélyt kapjon, egy második próbaidőt.

Segítségképpen ott volt előtte intő példaként Ádám és Éva esete, hogy ne hágja át Isten törvényét, ahogyan ők megtették. És mivel az ember élvezheti Isten áldásait a napfényben és az étel ajándékában, hajoljon meg Isten előtt hálás köszönettel, és ismerje el, hogy mindez Istentől származik! Bármit is adunk vissza Istenünknek, az az Ő tulajdona, mert tőle kaptuk.

Az ember megszegte Isten törvényét, és az Üdvözítő által új és időszerű ígéreteket kapott, amelyek egészen más alapon nyugszanak. Minden áldásnak egy Közbenjárón keresztül kell érkeznie hozzánk.

Most már az emberiség minden egyes tagja teljes mértékig Krisztus kezében van, és bármit is birtokol, akár a pénz ajándékát, akár házakat, földeket, ítélőképességet, fizikai erőt vagy értelmi képességeket, ebben az életben vagy az eljövendőben; mindezt azért kapta Isten kincseiként, hogy hűségesen kamatoztassa embertársai áldására. Minden ajándék a kereszt pecsétjét, Jézus Krisztus képmását s az Ő keze nyomát viseli.

Mindenünk Istentől származik.

A legkisebb haszontól a legnagyobb áldásig minden egyetlen csatornán keresztül jut el hozzánk: emberfeletti Közvetítőn át, akin vérfoltok látszanak. E vér felbecsülhetetlen értékű, mert az magának Istennek az élete, amelyet az Ő Fiában áldozott fel értünk. Éppen ezért tehát, egyetlen lélek sem adhat Istennek semmi olyasmit, ami ne lett volna addig is az Övé. Jegyezzük meg jól:

"Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk." (1Krón 29:14)

Ezt kell hirdetnünk az embereknek, bárhová megyünk is: semmi sem a miénk, nem ajánlhatunk fel semmi értékeset sem munkában, sem hitben, amit ne Istentől kaptunk volna, és amire ne tehetné rá bármikor a kezét, és mondhatná, hogy ez az enyém; az ajándékokat, áldásokat és tehetséget én adtam neked, én bíztam rád, és nem azért, hogy önmagadat gazdagítsd, hanem, hogy bölcsen használd az emberiség javára.

Mindenünk Istentől származik!

Az egész teremtett világ az Istené. Az Úr megállíthatná lélegzetünket egy pillanat alatt, ha levenné rólunk a tekintetét. Egész lényünk és javaink is Isten tulajdonát képezik. Az egész világ a Teremtőé. Az ember háza, minden személyes szerzeménye, minden, ami értékes és ragyogó, az az Ő kezéből származik. Teljes egészében az Ő ajándéka, amit vissza kell adnunk neki azáltal, hogy segítünk alakítani az emberi szíveket. A legnagyszerűbb ajándékokat helyezhetjük Isten oltárára, és az emberek áldani, magasztalni és dicsőíteni fogják a nagy Adományozót az Ő bőkezűségéért. Miben bőkezű a mi Istenünk?

"Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk." (1Krón 29:14)

Az ember nem tudja cselekedeteivel megszerezni magának Isten megbocsátó szeretetét, ám a lelkét átható isteni szeretet arra fogja ösztönözni őt, hogy azokat a dolgokat cselekedje, melyeket Isten mindig elvár, s mindezt örömmel tegye. Így mindig csak azt teszi, amit elvár tőle az Úr.

Isten el nem bukott angyalai a mennyben folyamatosan az Ő akaratát cselekszik. Miközben szorgalmasan végzik kegyelmi küldetésüket világunk érdekében, Isten – igaz és gonosz – teremtményeinek oltalmát, vezetését és védelmét, tiszta szívből elmondhatják: "Minden a Tiéd, és csak azt adjuk Neked, amit kezedből kaptunk." Ó, bár betekinthetnének az emberi szemek az angyalok munkájába! Ó, bár képzeletünkben meg tudnánk ragadni, és el tudnánk időzni Isten angyalainak dicsőséges szolgálatánál, és azoknál a konfliktusoknál, melyeket vállalnak az emberek érdekében, hogy megvédjék, vezessék, megnyerjék őket, és kimentsék őket Sátán csapdáiból! Milyen más volna akkor viselkedésünk és vallásos érzületünk!

Sokan azért nem sikeresek munkájukban, mert úgy dolgoznak, mintha Isten függne tőlük, és nekik kellene megmondani Istennek, hogy milyen feladatot bízzon rájuk; s nem értik meg, hogy ők függnek Istentől.

Félreteszik a természetfeletti erőt, s ezért nem tudják elvégezni a természetfeletti munkát. Állandóan saját erejüktől és testvéreik emberi erejétől függnek. Túlságosan szűklátókörűek, és mindig véges emberi elképzeléseik alapján ítélnek. Az ilyen embereknek arra van szükségük, hogy valaki felemelje őket, mert nincs felülről jövő erejük. Isten adja testünket, értelmi képességünket, az időt és a lehetőséget, hogy dolgozhassunk, és elvárja tőlünk, hogy mindezt felhasználjuk az Ő művében.

Ha az emberi és az isteni együttműködik, akkor el tudjuk végezni azt a munkát, melynek eredménye az örökkévalóságra szól. Amikor az emberek úgy gondolják, hogy az Úr hibát követett el az ő esetükben, és ezért maguk választják ki munkájukat, akkor keserű csalódásban lesz részük.

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Ef 2:8)

Íme az igazság, mely felfedi a választ előtted, ha nem zárod be elmédet a fénysugarak előtt! Az örök élet végtelenül értékes ajándék. Végtelenül értékes volta pedig kizárja azt a lehetőséget, hogy kiérdemeljük azt. Szükségképpen tehát, ajándéknak kell lennie; s mint ajándékot, hittel kell elfogadnunk azt, hálánkat és dicséretünket ajánlva fel érte Istennek. A szilárd hit nem vezet senkit fanatizmusba, és nem készteti arra sem, hogy rest szolgaként éljen. Sátán hitető hatalma az, amely arra bírja rá az embert, hogy önmagát nézze, és ne Jézust szemlélje.

Krisztus igazsága előttünk kell, hogy járjon, hogy az Úr dicsősége követhessen bennünket. Ha Isten akarata szerint élünk, akkor Isten ingyen ajándékaként fogadjuk az Ő hatalmas áldásait, de nem azért, mintha bármiféle érdemünk lenne, mert ami bennünk van, az értéktelen. Végezzük Krisztus munkáját, mert ezzel szerzünk dicsőséget Istennek, és több mint győztesen kerülhetünk ki a harcból Őáltala, aki szeretett minket, és életét adta értünk, hogy Jézus Krisztusban életünk és üdvösségünk lehessen.

Támogatom a nicelife küldetését, hogy fennmaradjon!
Forrás: A Hetednapi adventista egyház 2017. őszi imaheti anyagából
A nyár, melynek soha vége nem lesz


Ezeket olvastad már?

ISTEN JELLEMÉNEK A VISSZATÜKRÖZŐDÉSE

ÜDVÖSSÉGÜNK ALAPJA

JÖN VALAMI A MEGIGAZULÁS UTÁN?