Utoljára módosítva: 2018. 06. 20.

Legyél te is VIP tag, és élvezd az előnyöket!

A BÖLCS KIRÁLYNÉ.
"Koronás fő álma mily nyugtalan!" (Shakespeare)

Szeretnél király lenni? Nos, ha valaki úgy gondolja, hogy a király élete csupa holdfény és rózsaszirom, akkor üljön csak egy időre a király székébe! Ahasvérus életében voltak dicsőséges pillanatok, a baj, a gond, a félelem és a kétségbeesés azonban órákat rabolt el tőle.



Stoddard "A király harangja" című versében leírja, milyen is a királyok élete.

Királyok sorsa, óh, mily nyomorult!
Mit nagyságnak látnál - a bajoktól, be rút!
Tenger sok gondját, ha előre tudnád,
Bölcsen inkább halált, mint koronát kívánnál!

Mégis, ugyan ki utasítaná vissza az alkalmat, hogy uralkodhat? Ahasvérus szerencséjére Eszterben olyan királynőt lelt, aki a csüggedés óráiban meg tudta nyugtatni és fel tudta emelni lelkét. A három napig tartó böjt végén Eszter fejedelmi díszbe öltözött, és megállt a király házának belső udvarán. Az uralkodó trónusán ült. Ott állt Eszter királynő. Ahasvérus ránézett. A nagyszerű asszonyok jó légkört árasztanak maguk körül. Így volt ez Eszterrel is. Csodálatra méltó asszony. Ahasvérus ha csak rá gondolt máris különb ember akart volna lenni.

"És lőn, amint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei előtt, és kinyújtá a király Eszterre az arany pálcát, amely kezében vala."

Eszter erre a pillanatra várt - tízezer ima szállt Istenhez ezért a pillanatért. A fényes udvar káprázatos pompájában sok szemet megigézett méltóságteljes alakja. Udvariasan elhallgattak, mintha még ezzel is ki akarnák emelni szerény, egyben mégis fenséges lényének kiválóságát. Íme Perzsia utolérhetetlen királynője, Perzsia büszkesége!

A hősies királyné nyugodt méltósággal, elegánsan lépdel a trón felé

"Akkor odaméne Eszter, és megilleté az arany pálca végét. És monda néki a király: Mi kell néked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik néked."

Boldogsággal töltötte meg a trónteremet ez a pillanat. A perzsa főurakat lenyűgözte, hogy láthatták gyönyörű királynőjüket. A szolgák és a kíséret is megvidámodott a királynő jelenlétében. Egyedül Hámán érezhette kellemetlenül magát.

Általában az erényes ember társasága furcsán nyugtalanná teszi a gonoszokat. De pillanatnyilag Hámán is jókedvre derült, hallva Eszter válaszát:

"És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jöjjön a király és Hámán ma lakomára, melyet néki készítettem."

Ami abban a válságos időben a zsidókra bajként szakadt, végül áldássá lett. A kuszának tűnő szálak tökéletesen elrendeződnek a mesteri mintában. Maga Eszter is megáldatik. A palota könnyű élete talán észrevétlenül elgyengítette volna jellemét. Neki is - mindazokkal együtt, akiket a pompa, a hatalom és a népszerűség vesz körül - szüksége volt a nehézségek pezsdítő áramaira.

Egy óceáni korallzátonyban a korallokat tanulmányozó tudós megdöntötte azt a régóta tartott nézetet, miszerint a kis tengeri lények békét és nyugalmat akarnak, semmi mást. A régi nézet szerint azért építik a zátonyokat, hogy a védett lagunában életük végéig élvezhessék a nyugodt, könnyű életet. Tudósunk bebizonyította, hogy ez a feltevés teljességgel alaptalan. Felfedezése kimutatta, hogy a korallok a nyílt óceánban növekszenek. A dühödt hullámok tajtékzó vizében erősödnek legjobban. Tehát a baj az óceán nyugtalan hullámaihoz hasonlóan keményen üt, fájdalmat okoz, de a támadás kivédésére tett erőfeszítés növeli az életerőt és a lendületet. Ha a bajok jönnek, és már-már feladnánk a harcot, gondoljunk csak Jézus szavaira!

"Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni!"

A XIV. században Tamerlane csodálatos hódításai árán egy birodalmat alapított. Egyszer súlyos vereséget szenvedett, és egy régi, elhagyatott épületben rejtőzött el. A nagy vezér - legyőzötten és elcsüggedve - hosszú órákat töltött el magányában saját sorsán keseregve, amíg meg nem akadt a szeme egy gabonaszemmel gyürkőző hangyán. Tamerlane-nak nem lévén más teendője, figyelte az állatot, és teljesen lenyűgözte az apró teremtmény fáradhatatlansága. Meg-megújuló erővel próbálta a saját testénél nagyobb magot felvinni a falra, de minden erőfeszítése kudarcot vallott. A kitartó állatka mégis tovább igyekezett. Tamerlane megfigyelte, hogy a gabonaszem 69-szer esett le a földre, de a 70. nekifutást siker koronázta. A híres tábornok sohasem feledte el ezt az esetet, és az újrakezdést szentül eltökélve magában távozott rejtekéről.

Ki tudja, talán a 70. nekifutásra átjutsz az akadályon. Ez a történet bajbajutott emberekről szól. Akik hisznek Isten gondviselésében, azok mindig számolhatnak az Isten és az ember közötti közvetlen kapcsolattal. Eszter a lehető legnagyobb körültekintéssel határozta meg a stratégiát. Óvatosan, de egyben bátorsággal állt ki, hogy megküzdjön legfőbb ellenségével.

Szeretném támogatni a nicelife küldetését!
Forrás: George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve
Ha elveszek, hát elveszek! A lakoma


Ezeket olvastad már?

HA ELVESZEK, HÁT ELVESZEK!

ISTEN KÖZBELÉP 2/2.

ÉLJEN A KIRÁLYNÉ!



HIRDETÉS HELYE:



Ne maradj le semmiről! Kedveld facebook oldalunkat: