| SZEMET SZEMÉRT |
| "Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, és fogat fogért." (Máté 5:38) |
A nyolcadik fejezettel véget ér Eszter könyvének hősi szakasza. Az ember szinte azt kívánná, bárcsak e fejezet utolsó versével valóban befejeződne a könyv. A hősök eddig nemes állhatatossággal viselkedtek, a cselszövő Hámán pedig megérdemelt büntetését kapta. Ám a Biblia valós képet fest az emberekről, nem szépít, nem kendőzi el életük torzulásait. Ember soha rá nem szedheti Istent. Ha meg is próbálja olykor dolgait véka alá rejteni, valami mindig történik, ami felborítja a vékát, és így mindenre fény derül.
Lévén a perzsa királyok rendelete visszavonhatatlan, Márdokeus és Eszter Ahasvérus támogatásával más utat talált: hogy a zsidók szervezett ellenállással védjék meg magukat. Így a zsidók állig fegyverben, jól felkészülten és a király jóváhagyásának tudatában várhatják a halálrendelet érvénybe léptét. Most őket féli és tiszteli a nép. Márdokeus új, nagy hatalmat kapott, így még királyi tiszteket is rendeltek a zsidók segítségéül.
"Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba:
mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott."
Azután úgy tűnik, az eredetileg a zsidók önvédelmét szolgáló megmozdulás irányíthatatlanná vált, amikor kezdtek bosszút állni ellenségeiken.
"És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat,
és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel."
Egyedül Susánban ötszázat mészároltak le, közöttük Hámán tíz fiát. Mindent összevéve pedig 75.000-en estek Márdokeus népe bosszújának áldozatául.
Más kommentátorok azon a véleményen vannak, hogy a szám bizonyosan 1075. Így a zsidók vérengzése nem annyira elborzasztó, noha ez is értelmetlennek tűnik. Egyes kritikusok megpróbálták Eszter jó hírét elhomályosítani a vérfürdő miatt. Elfogadható ez az érvelés? Egyáltalán nem! Az öldöklést sehol sem mentegeti, nem is igazolja a Biblia. Isten elfogadja az embereket úgy, amint vannak, és megpróbálja a lehető legjobbat tenni velük, anélkül, hogy akaratukat megkötné. Azután hagyja, hogy feljegyzések kimutassák:
milyen zavar támad, ha az emberek a maguk módján látnak a problémák megoldásához.
Annyit azonban hadd hozzunk fel a zsidók védelmére, hogy ellenségeik minden bizonnyal még sokkal kegyetlenebbek lettek volna náluk. Ők nem fosztogattak. A "szemet szemért, fogat fogért" korában éltek. A vesztes nem számíthatott irgalomra. Akinek az ellensége nyert, az mindent elvesztett.
Abban az időben még senki sem gondolt a nagylelkűségre. Az emberek mondhatni vadon éltek, természetközelben, és ettől az állapotuktól nem is nagyon távolodhattak el. Ha a zsidók nem semmisítették volna meg ellenségeiket, akkor nagyon valószínű, hogy az ellenség pusztította volna el őket. Ebben a helyzetben senki sem kért, és nem is kapott kegyelmet.
Hiábavaló volna mentegetni a zsidók könyörtelen bosszúját. A kegyelem és igazság, a szánalom és a könyörületesség korának hajnala csak akkor hasadt, amikor Krisztus a földre jött, hogy a szeretetet bemutassa. Az Ő korától fogva a legkiválóbb földi emberek nem tartják hősi, nemes tettnek legyőzött ellenségeik legyilkolását. De ez az idő még nem érkezett el. Noha a zsidók nemes eszméikkel, magasztos gondolataikkal messze megelőztek minden más népet, gondolkodásmódjuk mégis siralmasan távol esett a szent irataikban tükröződő isteni ideáloktól.
Mégis, Márdokeus és a zsidók hibái, a Dávidhoz és Péterhez hasonló nagy emberek gyengeségei, sőt a te és az én bűneim ellenére is Isten elfogadja az embereket úgy, amint és ahol vannak, és a gondviselés mintáját csodálatosan, bölcsen alakítja. Most, hogy már érintettük a zsidók viselkedésének árnyoldalait is - az ember tervezte kusza szálakat, amit azonban a Nagyszerű Minta türelmes Mestere belesző művébe - vessünk egy pillantást diadaluk és örömük jeleneteire is. Márdokeus elrendelte, hogy attól a naptól fogva minden zsidó ülje meg a purim ünnepet.
"Mint olyan napokat, amelyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, amelyben keserűségük örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek."
Márdokeus pedig hatalomra emelkedett és híre egyre nőtt.
"Mert a zsidó Márdokeus második volt Ahasvérus király után, nagy a zsidók között."
A Nagyszerű Minta immáron teljes és tökéletes. Mesés szépségű darabbá szőtte Isten azt a fenyegető végzetet, a gyötrelem és félelem napjait, amit Hámán tervelt ki. Ugyanez - természetesen bizonyos változásokkal, eltérésekkel - megeshet veled is. "De a sötét napok véget nem érnek, és csak a baj szüntelen körforgását éljük" - mondod te. Azért csak továbbra is várj és bízz! Tarts ki! Jézus így biztatott:
"Aki mindvégig megáll, az megtartatik" (Mt 10:22).
Joseph Addison így fogalmazott:
Homály fedi, s rejtett az út
A Menny melyen jár;
Sötétben tévelyeg, hibákba gabalyog,
Hiába kutatod, fel nem foghatod,
Elvész és kárt vall, ki nekilát.
Tehát még Addisonnak is be kellett látnia, hogy van egy terv. Elismeri: "Mesteri az is, a szél amint fú." Így a végső elemzés kimutatja a rejtett minta fennkölt művésziességét, a Mester munkájának kusza szálait. Látható a határozott cél, még ha egy ideig nem is lehet tisztán felismerni. Eszter története a bizonyíték. Van úgy, hogy a helyzet kilátástalanul rossznak tűnik.
Mi van ilyen körülmények között a Nagyszerű Mintával? Nehéz kérdés. De itt is meghúzódik egy terv, ami a későbbiekben nyilvánvaló válik. A bajok sokasodtával az ember leginkább Istenbe vetett hitébe fokozódhat, így remélheti a dolgok végső jobbra fordulását - az előtte álló napok egén ragyogó fényt.
Ó, hát eljő a nap, mely mámoros örömöt hoz.
A
a sötétség, kétely és félelem kínjaiért,
A késni látszó reményért, a csüggedésért,
A kárért, a jajért, a vérért, a könnyért.
Az örökkévalóságot szem előtt tartva végül felfedezed majd az értelmet és harmóniát a Nagyszerű Mintában az élet kusza szálai között. Sokkal könnyebb, ha elfogadod a falikárpitot olyannak, amilyen - rendezett darabnak, magasabb szempontok alapján tervezett mintának - még ha nehéz is most ezt látnod benne. Márdokeus és Eszter még életében úgy érezhette: meglátta az elkészült falikárpitot, pedig az még korántsem volt teljes.
Ugyanaz a kéz, mely Susán palotájában szőtte a zsidók sorsát, örökös öröm paradicsomává szövi tovább azt, amit csak a hit láthat előre. Ne ejts hát több könnyet a hulló falevélért! Mert az eljövendő örök világban a rejtett dolgok, a néma éjszakák, a kusza szálak mind-mind beleolvadnak a Nagyszerű Mintába.
George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve |
 Szemet szemért
|
Ezeket is ajánljuk
