| ISTEN BÉKÉS FIAI |
"Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak"
A békesség nagyon drága kincs. Igazából akkor értékeljük, ha már elveszítettük. Addig, amíg békességben élünk egymással, fel sem tűnik, hogy milyen érték ez! Békességet akkor érzünk, ha az emberekkel, de legfőképpen Istennel rendezett a kapcsolatunk. Ha nem bontja meg ezt a zavartalan kapcsolatot semmi, akkor éppen békességben vagyunk.
Az igazi békességet, ami minden értelmet felülhalad, Jézus adja nekünk. Ő nem úgy adja, ahogyan a világ. Ha kapcsolatunk Istennel megromlik, nem figyelünk Őrá, akkor a békességet könnyen elveszítjük. Éppen ezért állandóan vigyázni kell arra, hogy Isten legyen legfontosabb nekünk. Ha nem cselekedjük akaratát, engedetlenek vagyunk, akkor eltávolodunk tőle.
Sajnos, minden nap történik valami, ami békességünket próbára teszi. Hamar mérgesek, indulatosak leszünk, és csak utólag vesszük észre, hogy békességünk már elveszett. Ilyenkor igyekezni kell arra, hogy az előbbi helyzetet visszaállítsuk, törekedjünk a helyzet rendezésére. Aki megbántott valakit, ismerje ezt el, és kérjen bocsánatot! Akit megbántottak, tudjon olyan alázatos lenni, hogy első kérésre vagy kérés nélkül is megbocsát! Gondoljon bele, hogy máskor ő volt az, aki megbántott valakit!
Az örökös támadás és a haragtartás is bűn!
Nekünk kölcsönösen meg kell értenünk egymást, és jó szándékkal kell lennünk egymás iránt! Amennyiben rajtunk áll, minden emberrel békességben kell élnünk! (Róma 12: 18.) Akkor is a békességre kell törekednünk, ha olyan ellenségünkkel állunk szemben, aki ránk támad, nekünk megbocsátani nem akar, amikor egy békétlen kapcsolat régóta fennáll. Nem szabad a gonoszt gonosszal visszafizetnünk! A gonoszt jóval kell meggyőznünk! (Róma 12: 21)
"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai…" (Máté 5: 44-45.)
Saul király már régóta üldözte Dávidot. Halálra kereste. Azért, mert engedetlensége miatt őt Isten elvetette, és helyette Dávidot választotta. Azonban a királyságot még nem vette el Isten Saultól. Dávidnak ez egy óriási próba volt! Egy ilyen hatalmas ellenséggel szemben keresni a békességet… Dávidnak menekülnie kellett, mint már annyiszor. Saul és seregei üldözték őt, már be is kerítették, amikor jelentés érkezett:
"Jöjj gyorsan, Saul király, mert a Filiszteusok betörtek az országba!"
Így Saulnak csatába kellett sietnie. Dávid így elérte a hegyek rejtekeit és a Menekülés Kősziklájának nevezte el. De a csata után Saul ismét a nyomában volt. Dávid és néhány embere egy barlang mélyén rejtőzött el. Pont ebbe a barlangba tért be pihenni Saul király a rekkenő déli hőség miatt. Míg emberei őrizték a barlang környékét, Saul király aludt egyet.
Emberei a barlang mélyén biztatták Dávidot: - Most öld meg, látod, kezedbe adta őt az Úr! De Dávid nem hallgatott a rossz tanácsra. - Isten oltalmazzon meg engem attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene! Odaosont Saulhoz és az ő ruhájának sarkát levágta a kardjával. Mikor Saul kipihente magát, útnak indult. Akkor Dávid utána kiáltott: - Uram király! Mikor Saul hátrafordult, Dávid leborult előtte és megadta a királynak járó mély tiszteletet.
Aztán szólt hozzá: - Miért hallgatsz olyan emberekre, akik azt mondják neked, hogy én vesztedre török? Láttad te is, hogy a mai napon kezembe adott téged az Úr a barlangban, de lásd, atyám, csak a köpenyed sarkát vágtam le, nem bántottalak, mert az Úr felkentje vagy. Lásd meg, hogy nincsen bennem hamisság, nem vétkeztem ellened, te mégis az életemre törsz! Az Úr tegyen ítéletet közöttünk, ő szabadítson meg a te kezedből, de én nem leszek ellened! Saul kérdezte: - Te vagy az, fiam, Dávid? – és keservesen sírt. – Te igazságosabb vagy nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked. Isten fizessen neked jóval azért, amit ma velem cselekedtél! Tudom, hogy te leszel a király, és a te királyságod állandó lesz. Ígérd meg, hogy nem bántod majd enyéimet! - Dávid megígérte. Ekkor Saul visszament palotájába, Dávid pedig az ő tanyájára. (I. Sám. 24. rész) Törekedett a békességre, és ellensége elismerte, hogy Isten vele van!
"Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak."
Zöldi Józsefné írása alapján |
 A tiszta szívűek |
 Háborúságot szenvedők
|
Ezeket is ajánljuk
