| VÁROSI KASTÉLYOK, VIDÉKI BIRTOKOK |
Elégedettek leszünk új lakhelyünkkel? Jézus mondta: "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek."
Elmegy, hogy helyet készítsen. Kinek? Neked, nekem, nektek! Saját neveinkre gondolhatunk, mert ez az ígéret igaz. Jézus elkészít egy helyet számunkra, s a nevünket is felírja oda. Hát nem csodálatos?!
Az Úr olyan építész, aki pontosan tudja, mire vágyom a legjobban.
Hiszem, hogy az Úr elénk jön és végigvezet minket a Szent Városon. Elkísér az arany utcákon, hogy megmutasson minden érdekes helyet az Új Jeruzsálemben. Együtt sétálunk majd Vele az élet folyójának partján, mesél majd az élet fájáról, amely a folyón túl nő, és minden hónapban új gyümölcsöt terem. Egyik utcából a másikba térünk, és egyszer csak meglátunk egy kis kastélyt. Amint megpillantjuk, szívünk nagyot dobban, és arra gondolunk: "Káprázik a szemem? Mindig is ilyenről álmodtam, egy ilyen kastélyt szerettem volna." Majd Jézus, miközben mi egyik ámulatból a másikba esünk, így szól: "Mindez a tiéd. Tudtam, hogy milyennek szeretnéd, és pont úgy terveztem meg. Személyesen neked."
A városi otthonunkon kívül építhetünk magunknak egy vidéki birtokot is. Emlékszünk Ézsaiás szavaira, amikor az Úr megígéri általa, hogy házakat készítünk majd, és azokban lakunk? Még a pontos helyet is kiválaszthatjuk. Teljességében tárul fel előttünk a gyönyörűséges új föld, és megtalálhatjuk rajta a számunkra legmegfelelőbb helyet, hogy ott legyen otthonunk. Néha behunyom a szemem, és megpróbálom magam elé képzelni ezt a helyet. Sokféle kép tárul elem, és mind-mind boldoggá tenne. A földet sújtó átok eltűnik, nem lesz rajta a bűnnek semmiféle rontása. Soha nem törnek ránk rablók, és nem pusztítja lakhelyeinket tűz.
Beszélgettem olyan szerencsétlenül járt emberekkel, akiknek leégett az otthonuk, és odalett mindenük. Mások elvesztettek mindent, amit életükben összegyűjtöttek, mert vagyonuk sikkasztok vagy rablók kezére került. Szinte hallom, amint néhányan közbeszólnak: "De hát én nem is tudom, hogy kell házat építeni! Azt hiszem, nem vágyom arra, hogy építsek." Ne gondoljuk, hogy mennyei hajlékunk elkészítése olyan fárasztó és verejtékes munka lesz, mint amilyen ma a szegény ácsoké! Nem, egyáltalán nem fog hasonlítani ahhoz. És amiatt sem kell aggódnunk, hogy nem értünk a házépítéshez.
Nem lesz határa tanulási lehetőségeinknek, hiszen az egész örökkévalóság a rendelkezésünkre fog állni. Ha, például, nem tudunk zenélni, megtanulhatunk. Csatlakozhatunk a mennyei kórushoz. Először énekelheted a basszust, majd a tenort. Minden szólamot kipróbálhatsz, és bármit megtudhatsz a zenéről, amit csak akarsz.
Ugyanígy az építészetet is elsajátíthatjuk. De ha valaki a természetről vágyik ismereteket szerezni, annak sem lesz akadálya. A csillagászat érdekel? Kitárul előtted a mindenség, megannyi csodájával. Néha, amikor szemünk a mennyet fürkészi, és valahol a délnyugati égbolton meglátunk egy kis pislákoló sárga csillagot, így sóhajtunk fel: "Vajon mi lehet az a kis csillag ott a messzeségben?" Egy napon majd egyszerűen azt mondjuk: "Elmegyek oda, és megnézem." Ilyen lesz hát az új föld.
Fénysebességgel tudunk majd utazni.
Az angyalok már most is képesek erre. Dániel egy napon imádkozni kezdett, s mielőtt befejezte volna imáját, egy angyal jött le a mennyből. Odalépett hozzá, és így szólt: "Dániel! Imád kezdetén elküldött engem Isten az Ő trónjától hozzád, és most itt vagyok, hogy választ kapj könyörgésedre." Mi is ilyen gyorsan tudunk majd közlekedni. Bejárhatjuk a hatalmas, széles univerzumot, amit Isten alkotott, és olyan dolgokat érthetünk majd meg, amiket azelőtt emberi értelem nem volt képes megragadni.
Sok ember teszi fel nekem a kérdést, hogy lesznek-e állatok a mennyben. A Bibliában meglepően sok helyen találunk utalást erre. Az állatbarátoknak izgalmas napjuk lesz!
"Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja." (Ézs 11:6-9, új fordítás).
Hallhattunk már oroszlánokról, akiket megszelídítettek, s a gyermekek a hátukra ülhettek. Másrészt olvashattunk rémtörténeteket is olyan házi kedvencekről, akik egyik pillanatról a másikra vadállatok módjára támadtak rá gyermekekre. A bűn pusztítása kiszámíthatatlanná tette az állatok természetét. Ám az Isten által helyreállított Édenben az oroszlánok, leopárdok, medvék és kígyók egyáltalán nem jelentenek veszélyt. A most velünk élő házi kedvencek valószínűleg erőszakosabban viselkednek, mint ahogyan az új otthonunkban mellettünk lévő vadak fognak, akik teljességgel visszanyerik édeni szelíd természetüket.
Mai világunkban állandóan éberen kell vigyáznunk, mert bármikor támadás érhet bennünket. Farkastörvények uralkodnak, és ez minden teremtményt az örökös félelem légkörébe kényszerített. Az állatok sem kivételek. Úgy tűnik például, hogy a madarak soha nem tudnak igazán megnyugodni. Fejüket ide-oda kapkodják, mert mindig támadástól rettegnek.
Láthatjuk, hogy valódi békességet csak az Úr által helyreállított világ nyújthat majd, ahol nem kell már tartanunk bűntényektől, embertársaink erőszakos megnyilvánulásaitól. A bűn megjelenése óta az emberek először tudnak igazán bízni a többi emberben. Ott nem lesznek olyanok, akik fájdalmat, boldogtalanságot okozhatnának bárkinek is.
Joe Crews "Jövendő lakhelyünk, a menny" című írása alapján. |
 Meg fogjuk ismerni egymást |
 Nincs többé betegség, halál I. |
Ezeket is ajánljuk
