ISTENI EREDETŰ MEGNYILATKOZÁSOK.

Nyelveken szólással, mint a Szentlélek ajándékával, csak az Újszövetségben találkozunk. Kétféle megnyilatkozási formáját ismerhetjük meg.




1. "És megteltek mindnyájan Szentlékekkel és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Szentlélek adta nékik szólniuk. Miután ez a zúgás lett, egybegyűlt a sokaság és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallotta Őket szólni… Mimódon halljuk őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? … Álmélkodtak mindnyájan és zavarban voltak. Egymásnak ezt mondták: mi akar ez lenni?" (Apcs, 2,4; 6; 8; 12.)

A zsidók abban az időben elszórtan éltek az egész Föld lakott területén, és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak ekkor Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv képviselve volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna: Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságait.

A Szentlélek olyasmit tett értük, amit különben egész életükben sem vihettek volna véghez. Ezután minden nyelven tudtak beszélni, ahova működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt, erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a Menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt - akár anyanyelvükön, akár Idegen nyelven beszéltek. Erre az adományra a misszió munka végzése érdekében volt szükség,

nem egyéni érdekeket szolgált, hanem másokért adatott.

A Szentlélek tüzes nyelveken való megnyilatkozása jelképes. Azt jelentette, hogy ezután olyan nyelveken is tudnak folyékonyan beszélni, amelyet azelőtt sohasem ismertek. A tűz pedig azt az izzó buzgóságot fejezte ki, amellyel az apostolok majd Isten üzenetét fogják vinni. De jelképezte azt az ellenállhatatlan isteni erőt is, amely a munkájukat fogja kísérni mindenhol.

A kor általános szemlélete az volt, hogy az evangélium üzenetét csak a zsidóság bírhatta

2. "Mikor még szólta Péter ezeket az igéket, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták beszédét. És csodálkoztak a zsidóságból való hívek - azok, akik Péterrel együtt mentek, - hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent."
(Apcs. 10,44-46.).

"Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszállt a Szentlélek rájuk, miképpen mireánk is kezdetben… Ha tehát Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy Istent eltilthattam volna? Ezek hallatára azután megnyugodtak, és dicsőítették Istent mondván: 'Eszerint hát a pogányoknak is adatott megtérési lehetőség az életre.' " (Apcs. 11,15; 17-18.)

A kor általános szemlélete az volt, hogy az evangélium üzenetét csak a zsidóság bírhatta, mint kiváltságot. De ez az Isten által meghatározott idő rohamosan végéhez közeledett. S ebben a kritikus időszakban lépett színre Kornélius házanépe. Ettől az időtől kezdve azután az evangélium is, és a Lélek adományai is éppúgy a pogányoké, mint a zsidóké, hiszen hasonló ajándékokat kaptak, hasonló módon, mint az apostolok.

3. "Amikor Pál rájuk emelte kezét, a Szentlélek őrájuk szállt; nyelveken szóltak és prófétáltak." (Apcs.19,6.)

Efézus, ahol ez az esemény lezajlott, Kis-Ázsia egyik kereskedelmi központja volt, ahol nagyon sok ember fordult meg a világ minden tájáról. Ennek a vidéknek missziómunkáját két tanítványnak kellett ellátni, s ehhez adta az erőt a Szentlélek a nyelveken szólás adománya által, s így szabadon hirdethették az evangéliumot tekintet nélkül mindenkinek, nem számított, hogy ki milyen nemzetiséghez vagy nyelvcsoporthoz tartozott.

Ők nemcsak a nyelveken szólás ajándékát kapták - hiszen ez önmagában véve kevés lett volna számukra - hanem ezzel együtt a prófétálás ajándékát, - vagyis az Isten Igéjét és személyes üzeneteit tolmácsoló képesség ajándékát is megnyerték. Így tudták azután a rájuk váró nehéz feladatokat megoldani.

Mindhárom esetben a Szentlélek adta a nyelveken szólás ajándékát, nem kellett érte tusakodni. A lelki ajándékban részesültek magatartásában viszont egyszer sem találunk hivalkodást, vagy erőszakos vágyat egy újabb lelki adomány után. A Szentlélek ugyanis magától adta ezeket az ajándékokat,

mert szükség volt rá a másokért végzett szolgálat közben.

"Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljön reátok, és lesztek nekem tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és a föld minden részén." (Apcs. 1,8.)

Különös figyelmet érdemel, hogy mindhárom esetben a Lélek gyümölcsei is meg-figyelhetők azok korábbi életében, akik részesültek a nyelveken szólás ajándéká-ban.

Támogatom a nicelife küldetését, hogy fennmaradjon!
Forrás: Háló Sándor: Nyelveken szólás a Szentírás mérlegén
A Biblia tanítása a nyelveken szólásról A nem isteni eredetű megnyilatkozások


Ezeket olvastad már?

KORINTHUSI LEVÉL, 14. FEJEZET, 1-5. VERS

A BIBLIA TANÍTÁSA A NYELVEKEN SZÓLÁSRÓL

KORINTHUSI LEVÉL, 14. FEJEZET, 9-13. VERS