A korinthusi levél versenkénti értelmezése

A KORINTHUSI LEVÉL VERSENKÉNTI ÉRTELMEZÉSE

Korinthusi első levél, 14. fejezet, 14-19. vers.

"Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból."

Itt ismét úgy tesz az apostol, mintha azonosította volna magát velük, de csak azért, hogy ne legyen olyan éles a mondanivalója, amikor majd rávilágít az ő nyelveken szólásuk helytelenségére.

Vagyis azt mondja nekik, imádkozhatok ugyan lelki elragadtatásban, csakhogy azt senki sem érti, és így áment som tudnak rá mondani. Az apostol újból és újból visszatér arra a lényeges gondolatra, hogy bármilyen értékes, bármilyen szép is valakinek az önszemében a saját képessége és szolgálata, ha más nem épülhet abból, ha a gyülekezetet nem építi, akkor hiábavaló és értelmetlen. Lehet imádkozni józan értelemmel is, hogy mindenki áment mondhasson rá.

Az értelemmel mondott ima mindenkit épít, az ilyen imára lehet azt mondani, hogy Isten Lelke szólt általa.

Nála nem fordult elő, hogy nyelve egyszerűen függetlenül szóljon az Ő akaratától és gondolatától

"Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni; De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken."

Ha mindnyájuknál jobban tud nyelveken szólni, ez azt jelenti, hogy az Ő nyelveken szólása nem értelmetlen hangzavar. Ő nem elragadtatásban szólt nyelveken, az Ő nyelveken szólása értelmes emberi nyelv volt. A 19. vers kettős jelentőségű az üzenete:

1. Inkább csak öt szót szól hozzájuk, és utána hallgat, mintsem hogy úgy beszéljen, mint ők. Ahogy szembeállítja az öt érthető szó értékét a tízezer érthetetlennel, teljes világossággal kimutatja a személyes álláspontját a közöttük levő jelenséggel kapcsolatban.

2. Az apostol valóban tudott más népek nyelvén értelmesen beszélni. De közöttük inkább öt szót szól a saját nyelvükön, ami által építésükre van, mintsem tízezer szót más népek nyelvén, amit úgysem értenének meg, és így értéktelen lenne az egész megnyilatkozása. Mindezt pedig azért tenné, mert az adományok felhasználása által a gyülekezetet akarja építeni, nem pedig a saját tálentumait akarja fitogtatni.

Háló Sándor: Nyelveken szólás a Szentírás mérlegén