ÖRÜLNI TANULNI KELL

Az örömöt is tanulni kell, hiszen, miután megszülettünk: állni, menni, beszélni, viselkedni is tanultunk. Azután beírattak minket az iskolába, hogy írni, olvasni, számolni tanuljunk.



Örülni az élet iskolájában lehet megtanulni. Amikor világra jöttünk - örömre születtünk, és emberé válásunk akkor fejeződik be, amikor megtanuljuk azt, amit Pál köt a lelkünkre:

"Mindenkor örüljetek."

Hogyan lehet ezt? Itt kapsz egy pár jó tanácsot ehhez.

1. Miért tört össze a keresztény optimizmus?
Az első keresztények nehéz üldözések között is reménykedő emberek voltak, mert tudták, hogy Jézus velük jár az úton. Miért lett a mai hitünk hitigazságok elhívése, miért halt meg a reménykedő, Jézusban bizakodó hit, ami megtanít minket örülni?

2. Külső, vagy belső feltételei vannak az örömnek?
Az öröm nem jó hangulat, hanem belső reménység. Annak a megélése, hogy nem véletlenek, hanem Isten gondviselő szeretete irányítja az életünket. Ezt a belső bizodalmat külső tárgyakkal, eszközökkel, pénzzel, hatalommal nem lehet biztosítani.

A hála nem más, mint észrevenni Istent a hétköznapokban


3. A célra találás öröme, a céltalanság örömtelensége
Az öröm az emberi lélek természetes alapállása. Akkor veszítjük el, ha céltalan lesz a munkánk, a szabadidőnk, nem érdekelnek embertársaink, még szeretteink sem. Hogyan lehetne megtalálni a célt ismét?

4. Kell-e az örömhöz a másik?
Nagyon sokszor az ember úgy gondolja, hogy az örömhöz a külső körülményeim változása kell, és ez független a másiktól, aki mellettem él. De nincs egyszemélyes öröm.

5. Hogyan tanítsam magam örömre? - avagy a hálaadás titka
Lehet-e hálát adni akkor, ha rossz történik az emberrel? Mi, európai emberek hálahiányosak vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy hálásnak csak akkor kell lenni, ha Isten álmaink felett teljesíti egy kicsit mindig önző óhajainkat.

Pedig a hála nem más, mint észrevenni Istent a hétköznapokban.

6. Csak a hegytetőn lehet örülni?
Avagy miért van minden hegytető mellett völgy? Ha az örömet nem az életem, mindennapjaim elfogadásában látom, akkor azt gondolom, hogy az öröm nem más, mint belső emberünk hegycsúcsa, ahová hosszú küzdelmek során eljutunk. Elfeledkezünk arról, hogy az öröm apró kötelesség teljesítéseinkben búvik meg.

7. Hová rejtettük el mi, keresztények az örömöt, és hogyan lehet azt megtalálni?
Azt valljuk, hogy hiszünk Istenben, aki gondot visel ránk, és nem úgy viselkedünk, mint akik ezt a jó hírt elhiszik. Az evangélium tanítássá lett, és nem a jó hír, az öröm hordozójává. Hogyan tudnánk ezen változtatni?

Gondolkozzunk el azon, hogy mit kellene változtatni ahhoz, hogy visszataláljunk az örömhöz? De ne a külső körülmények megváltoztatását tervezzük csak, hanem belső szemléletváltozásunkat!


  A sírás öröme