Többet kell imádkoznunk, úgy gyülekezetként, mint személyes életünkben is. Az ima rendkívül fontos. Minden eszmélés, ébredés akkor kezdődik, ha térdre ereszkedünk. Példa erre pünkösd, amikor a Szentlélek kitöltetése megtörtént, azután, hogy Jézus új egyháza tíz napon át imádkozott.

Az Isten mint Atya-motivum az egész Biblián végigvonul. Ő minden élet teremtője, gyermekeinek védelmezője.

A mintaima jelzi azt is, hogy valójában milyen közel, illetve milyen távol van tőlünk az Atya.

Az Úr kegyelméből a kereszténynek azt kell célul kitűznie, hogy minden erejével védelmezi az Ő nevét, és megmutatja, milyen is Isten valójában.

Ha Jézust befogadtuk a szívünkbe, Krisztus trónja a szívünkben helyezkedik el, akkor Ő onnan irányíthat bennünket.

A közhiedelemmel ellentétben Isten akarata nem mindig teljesül ezen a Földön.

Amint azt imádkozzuk: "Legyen meg a Te akaratod", lehetővé tesszük Istennek, hogy a saját céljai szerint használjon fel bennünket.

Amikor imádkozunk, mindenekelőtt Isten szent nevére, céljaira, a mennyre kell gondolnunk.

Amikor a mindennapi kenyérért könyörgünk, valójában éppen azt kérjük az Úrtól, hogy gondoskodjon mindennapi életünk alapvető szükségleteiről.

Ha mi nem tudunk egymásnak megbocsátani, Isten sem tud megbocsátani nekünk, mert szívünk nem nyílt meg a bűnbocsánat gyakorlására és elfogadására.

Ez az a kérés, amit leginkább félreértelmezünk. Első olvasásra úgy tűnik, hogy azt kérjük Istentől, ne kísértsen meg bennünket.

A magunk erejéből képtelenek vagyunk megmaradni. Ezért van olyan nagy szükség Isten vezetésére.

A keresztény célja az, hogy tisztelje, megdicsőítse Istent. Ezért szeretne Sátán az Úr helyébe lépni.

Ennek az imának egy igazán megtért szívből kell felhangzania. Ez a lelkünk odaadásának kifejezője kell legyen.

 

 

Fel kell figyelnünk arra, a szent iratok mekkora hányada foglalkozik az imádkozás témájával. Ahogy megnyitjuk a Bibliát, azt látjuk, hogy az emberek Isten nevét hívják segítségül.