| SZEMLÉLÉS ÁLTAL VÁLTOZUNK EL |
''Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Urnak Lelkétől.'' (2Korinthusbeliekhez 3:18)
A szentségtelen élet átalakulása megszentelt életre, állandó folyamat. Isten napról napra munkálkodik a hívő megszentelődésén; az embernek azonban vele együtt kell működnie, kitartóan törekednie, hogy az egyik erényt a másik után megszerezze. Mialatt az ember ezen fáradozik, Isten munkálja a megszerzett jó tulajdonságok gyarapodását. Megváltónk mindenkor kész meghallgatni a töredelmes, bűnbánó szív imáját; megsokszorozza hűségesei iránti kegyelmét és békességét. Örömmel árasztja rájuk áldásait, amelyekre a gonosszal való küzdelemben szükségük van. János is, Júdás is tanítvány volt, és mindketten képviselik Krisztus hitvalló követőit. Mind a két tanítványnak egyaránt alkalma volt, hogy szemlélje és kövesse az isteni példaképet. Mindkettő egyformán szoros kapcsolatban élt Jézussal; kiváltságuk volt, hogy tanításait hallgathatták. Mindkettőnek igen fogyatékos volt a jelleme; de mindketten hozzáférhettek az isteni kegyelemhez, amely átalakíthatja a tulajdonságaikat. Mialatt azonban egyikük alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik kimutatta, hogy nem cselekvője, csupán hallgatója az Igének. Egyikük ''én''- je naponként meghalt, legyőzte a bűnt, és az igazság megszentelte az életét, viszont a másik, mivel ellenállott a kegyelem átformáló erejének, és önző vágyainak engedett, tehát teljesen Sátán rabszolgájává vált. A jellem ilyen átalakulása, miként János életéből kiviláglik, mindenkor a Krisztussal való kapcsolat eredménye. Bármilyen fogyatékosságai legyenek valakinek, ha őszinte tanítványa Jézusnak, jellemét átalakítja és megszenteli az isteni kegyelem hatalma. Mialatt, mintegy tükörben, szemléli az Úr dicsőségét, átalakul, dicsőségről dicsőségre, amíg hasonlóvá válik hozzá, akit imád. Hitvallói csak úgy tisztelhetik Istent, ha igyekeznek az Ő képére hasonulni, és hűségesen engedelmeskednek vezetésének. Ekkor hirdethetik, mint az Üdvözítő bizonyságtevői, hogy mit tett értük az isteni kegyelem.
|
