| "HA OLYANOK NEM LESZTEK, MINT A KISGYERMEKEK.." |
Az evangéliumokban egyértelmű, hogy a kisgyermekek azért szerették Jézust, mert Ő előbb szerette őket. Jézus nem a jövő művészeinek akart megfelelni, amikor a kisgyermekeket maga köré hívta. Valójában, Jézusnak valószínűleg nem kellett hízelegnie. A kisgyermekek természetesen szerették Őt. Ahogyan az a szülők is, akik alig várták, hogy Jézus megáldja a gyermekeiket.
Mint szeretett nagybácsi vagy nagypapa, Jézus is a fejükre tette a kezét és imádkozott értük. El tudom képzelni, ahogy a szülők emlékeztetik a gyermekeiket, "Emlékszel, amikor Jézus imádkozott érted?" Milyen csodálatos emlék.
Néha azt mondják, hogy azok a felnőttek, akik szeretik a gyermekeket, szívükben maguk is gyermekek. Vagyis megőrizték gyermekkoruk legjobb tulajdonságait. Míg egyes felnőttek szeretnek gyermekek közelében lenni, mások nyilván nem. Betekintést nyerhetünk, amikor Jézusra nézünk.
Jézus szeretett gyermekekkel lenni
Jézus három és fél éves, felnőttként végzett szolgálata alatt azt látjuk, hogy Jézus elképesztően nagy fontosságot tulajdonít a gyermekek felé való szolgálatnak. Jézus beszél a gyermekekkel, amit általában csak a szülők vagy a nagyszülők tettek abban a kultúrában. Jézus elismeri azoknak a kisgyermekeknek a hitét, akiket azokban az időkben sokszor képtelennek és alkalmatlannak tartottak ahhoz, hogy valóban befogadják a vallási hitet mindaddig, amíg majdnem tinédzserek nem lettek.
Nem csak ezt, hanem még azt is látjuk, hogy Jézus megáldja a gyermekeket. Látjuk, hogy táplálja őket. Még azt is látjuk, hogy Jézus egy kisfiú ebédjét használja a sokaság megetetésére, és 12 kosárnyi maradékot gyűjtöttek össze, hogy segítsenek másokon. Ezen túl azt látjuk, hogy Jézus meggyógyít a démonok által megszállott fiúkat és lányokat, és meggyógyítja a betegeket és haldoklókat. Még egy 12 éves kislányt is feltámaszt, aki épphogy csak meghalt, és egy idősebb fiút, aki néhány órával korábban halt meg.
Jézus arra bátorít minket, hogy úgy fogadjuk, mint a kisgyermekek
Igehirdetéseiben és tanításaiban Jézus azt mondta, hogy a kisgyermekek az égi és földi királyságának, stratégiai és alapvető részét képezik. Hosszabban Jézus azt mondta a tanítványainak, "Figyeljetek, a királyságom a gyermekeké." De Jézus tovább folytatja, "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mehettek be a királyságomba."
Miről beszél Jézus?
Nos, mi az a jó, amit a gyermekek csinálnak? Jók az elfogadásban. Amikor kisgyermek vagy, az édesanyukád és édesapukád adnak neked ennivalót. Mit csinálsz? Elfogadod. A szeretett nagyszüleid születésnapi ajándékot küldenek neked, és valamennyi pénzt is benne. Mit csinálsz? Elfogadod. Isten meleg napsütéses napot ad neked, hogy ki tudj menni játszani. Mit csinálsz? Elfogadod.
Ugyanez vonatkozik arra is, amikor Isten királyságáról van szó. Tudsz elég keményen dolgozni, hogy Isten királyságába juss? Nem. Tudsz elég jó lenni, hosszú ideig, hogy Isten királyságába juss? Ismét nem. Tudsz elég pénzt fizetni, hogy Isten királyságába juss? Nem. Ez az, amit a felnőttek próbálnak csinálni. Jézus azt mondja, hogy "Nem ez a módja, hogy bejuss a királyságomba. A királyságom nem ilyen. Ahhoz, hogy bejuss a királyságomba, lejjebb kell szállnod – alázkodj meg – és bízz bennem." Mit kell tenned, hogy Isten királyságába bejuss? Úgy van. El kell fogadnod valamit. Vagy, konkrétabban valakit.
Oszd meg a kisgyermekekkel, hogy Jézus megbízható
Az elmúlt időszakban gyermekek milliói mondták a gyakran ismételt 'lefekvési imát': "Most fekszem le aludni, és azért imádkozom, hogy az Úr tartsa meg a lelkem; ha pedig meghalok, mielőtt felébrednék, akkor azért imádkozom, hogy az Úr vigye el a lelkemet." Mint sok klasszikus mondókák és tündérmesék, úgy ez is kissé komor, nem így van?
Mégsem rejthetjük el a kisgyermekeket a kijózanító hírek elől, miszerint eljön az a nap, amikor Jézus Krisztus nyilvános szolgálata itt a földön véget ér. Isten, aki testté lett viseli a világ bűneit, elszenvedi a keresztre feszítés borzalmait, feladja a lelkét, és élettelen testét egy gazdag ember sírjában temetik el. Jézus még akkor is hű marad Szavához. Soha nem képmutató, szeretetének teljes mértékét megmutatja. Nemcsak meghal, hanem megtartja ígéretét, hogy feltámad a halálból.
Ma reggel imádságomban ismét azokon a csodálatos ajándékokon csodálkoztam, amelyek a miénk Isten végtelen szeretete, végső áldozata és örök diadala miatt. Az Evangélium valóban örömhír mindenki számára. Legyünk biztosak abban, hogy minden, amit a kisgyermekekkel csinálunk, azzal fejlesszük szeretetüket Jézus, a győztes Királyunk és Megváltónk iránt. De ez nem elég.
Őriznünk kell Jézus iránti szeretetüket is.
Megtiszteltetés volt számomra, hogy interjút készíthettem egy meglehetősen nagy csoporttal, a harmadik osztálytól a hatodik osztályig a gyülekezetünkben. Minden gyermek "tűkön ült" és megválaszolt öt kérdést. Az első négy válasz könnyű volt: név, osztály, testvérek száma, és hány éve járnak a gyülekezetbe.
A legutolsó kérdés kissé keményebb volt: beszélj arról, mikor nehéz bíznod Istenben. Csodálkoztam a válaszaikon.
Először is, sokkal rövidebb listájuk volt, mint általában a felnőtteknek van. Másodszor, a gyermekek közül többen őszintén és tisztelettel mondták nekem: "Mindig könnyű volt bíznom Istenben." Látnod kellett volna a mosolyukat az arcukon.
Egyesek azt állítják, hogy egy kisgyermek Istenbe vetett hite nem igazán számít. De ez nem így van. Pál apostol mondhatta a következőt Timóteusnak: "De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által." (2 Timóteus 3:14-15).
Igaz, a gyermekek nem értenek mindent, amire tanítják őket. Ugye? Nincs semmi baj azzal, hogy a gyermek nem megfelelően fogja fel ki Isten vagy mi a keresztény hit pontosan. Végül is az 1 Korinthus 13:11 azt mondja: "Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek." A Biblia nem kritizálja a gyermekek gondokozásmódját. Aki minket alkotott, ismer minket.
Mi ronthatja el az ilyen csodálatos, gyermeki bizalmat Istenben?
Sajnos, nagyon is lehetséges, hogy egy gyermek hitközösségben nő fel, rengeteg bibliai történetet tanul, sok dalt énekel, rengeteg igeverset tanul a Szentírásból, minden helyes dolgot elmond, jól néz ki – nagyon jól – és mégis elveszíti a hitét.
Néha ez a személy saját döntése. Néha azonban a felnőttek bűnös, szörnyű döntései miatt, amelyekben a gyermeknek bíznia kellene. A Szentírás nem lehetne egyértelműbb abban, hogy bárki, aki árt egy gyermeknek azzal, hogy vétkezik ellene – fizikailag, pszichológiailag, szociálisan, szexuálisan vagy lelkileg – súlyos veszélybe kerül Isten ítéletének. Nézd meg a Máté 18:5-6-ban, hogy mit mond Jézus:
"És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik."
Hidd el, az ókori zsidó férfiak mindenek felett a fulladástól féltek a legjobban. Még olyan tapasztalt halászok, mint Péter, András, Jakab és János, halálra voltak rémülve a fulladás gondolatától. Bizony, vannak olyanok, mint Péter, aki tudott úszni, de ez nem volt adottság. Akkor biztosan nem volt Michael Phelps. Még ha lett is volna, képzeld el, hogy a bíró elrendeli, hogy a római matrózok legénysége vigye ki őt 16 km-re a Földközi-tengeren, és kössön a nyakába egy 50 kg-os malomkövet, és küldjék le Davy Jones ládájához.
Péter és tanítványtársai megborzongtak a gondolattól. Nekünk is meg kellene borzonganunk. Miért? Mivel Jézus figyelmeztet mindannyiunkat, hogy egy ilyen sors jobb lenne, mint ha egy gyermek elveszíteni a hitét Jézus Krisztusban.
Jézus egyértelmű: Ne legyél okozója annak, hogy akár csak egy gyermek is elveszítse a hitét!
Ami azt jelenti, hogy Jézus azt akarja, hogy ne engedd, hogy a hozzáállásod, a szavaid és/vagy a cselekedeteid elrontsák vagy ellopják a gyermek Istenbe vetett hitét.
De talán Jézus Krisztus figyelmeztetése arra is késztethet minket, hogy elgondolkodjunk más kisebb módszereken, amelyek a gyermek hitének elvesztését okozhatják – a kritikus hozzáállásunk, képmutatásunk, önközpontú életmódunk által – bármi, ami nem igazán tükrözi a Krisztushoz hasonló, gyermeki királyságot. Nem arról beszélek, hogy tökéletesnek kell lenni. Ehelyett azt mondom, hogy a gyermek hitének növekednie kell, nem csökkennie, amikor egy felnőtt bocsánatot kér a gyermektől, mondjuk azért, mert elveszítette az önuralmát.
Ami Jézus szeretetének megosztását illeti, mindig győződjünk meg arról, hogy a gyermekek is benne vannak-e. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megőrizzük bizalmukat Jézusban.
