ÜZENET A TÉKOZLÓ GYERMEKEK SZÜLEINEK

A legtöbbünk ismeri a Lukács 15. fejezetében található tékozló fiú történetét. Sok szülő számára azonban saját életében egy valóban megtapasztalt, fájdalmas és személyes történet ez.



Tékozló gyermek szülőjének lenni olyan terhet jelent, amelyet csak egy olyan szülő ismerhet és érthet meg, aki már ezen keresztül ment valaha. De van néhány kulcsfontosságú tanítás a bibliai történetben, amely bármely szülő számára segítséget és bátorítást jelenthet.

1. Az apa nem tartotta vissza a tékozló fiút az ostobaságától
"A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott." (Lukács 15:12-13)

Bár hajlamosak vagyunk megóvni gyermekeinket minden jövőbeli fájdalomtól vagy nehézségtől, nem mindig ez a legjobb. Életkoruktól függően ne siessünk megmenteni gyermekeinket. Néha vannak olyan leckék, amelyeket csak nagy megpróbáltatások árán lehet megtanulni.

Néha az a legtöbb, amit a gyerekeiért tehetünk:
- megengedjük nekik, hogy hibázzanak,
- megengedjük, hogy tanuljanak a hibáikból.

Mert sokszor a tapasztalat a legjobb tanító. Emlékszem, amikor gyerekként apám ezt mondogatta nekem: "A tapasztalat a legjobb tanító, csak nem mindig engedhetjük meg magunknak a tandíjat." Az élet néhány leckéjét kemény úton járva tudjuk megtanulni, mert sajnos nem mindig tudunk vagy nem mindig vagyunk hajlandóak mások hibájából tanulni.

Van néhány kulcsfontosságú tanítás a bibliai történetben, amely bármely szülő számára segítséget és bátorítást jelenthet


2. Az apa nem engedett a félelemnek, amikor a tékozló fiú eltévelygett
"És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt." (Lukács 15:20)

Ha valamelyik gyermeked tévelyeg, ne félj. Ebben a történetben nem látunk olyan apát, aki naponta tördeli a kezét, attól tartva, hogy mi történik vajon a fiával. Ehelyett egy apát látunk, aki mindennap nagy lelkesedéssel várja és reménnyel telve imádkozik fia visszatéréséért.

Néha a szülők vétkesek abban, hogy személyes kudarcként élik meg tékozló gyermekeik cselekedeteit, és saját magukat hibáztatják, amiért tévúton jár gyermekük. Hadd emlékeztesselek arra, hogy még Jézus tanítványai is sokszor kudarcot vallottak. Például elhagyták Jézust a legsötétebb órájában. Mégis visszatértek, hogy még erősebbek legyenek, mint korábban, hogy teljesítsék és végrehajtsák küldetésüket.

Gyakran előfordul, hogy az a dolog, amitől a legjobban tartunk– és gyermekünk tévelygése is ilyen - valójában része lehet Isten nagyobb tervének, lehetővé téve számukra, hogy a jövőben még jobban használni tudjon minket.

3. Az apa nem küldte el a tékozlót, amikor visszatért
"Az apa ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." (Lukács 15:22,24)

Ha emlékszel, volt egy pillanat, amikor a fiú ráeszmélt, hogy tévedett. Eszébe jutott, milyen jó volt az élet korábban, és a szerető apja kegyelme, amelyet elhagyott. Hitt apja jó szívében, hogy visszafogadja, még ha csak szolgának is. Ahogyan meg kell engednünk gyermekeinknek, hogy hibázhassanak és tanuljanak belőlük, azt is meg kell engednünk nekik, hogy helyrehozzák a dolgokat. Fontos, hogy gyermekeink tudják, hogy feltétel nélkül szeretik őket, és mindig visszatérhetnek, és bocsánatot kaphatnak – bármi is legyen.

Mert a szülőség az egyik legfontosabb földi kapcsolat, amely a legtöbb lehetőséget rejti magában. Magába foglalva azt is, hogy egy tékozlót is vissza lehet fogadni. Amikor a tékozló gyermek a legnagyobb szükségben és a legmélyebb pillanatában volt, ki jutott eszébe?! Eszébe jutott apja feltétel nélküli szeretete, és ez okot adott neki, hogy visszatérjen oda, ahol lennie kell.

Ha még otthon van a gyermeked, vagy a gyermekeid, akkor életbevágóan fontos, hogy kegyelmes és szeretetteljes környezetet alakíts ki. Egy otthont, ami a feltétel nélküli szeretet helye, ahol megengedett a hibázás és megadatik a megbocsátás. Ezzel utat nyitsz a gyermekeidnek egy békésebb jövő felé. Az Atya irántunk tanúsított kegyelme gyönyörű képe, és szép példája annak a kedvességnek és kegyelemnek, amellyel gyermekeink felé kell fordulnunk. Egy olyan szeretet, amely azt mondja:

"Soha nem lehetsz túl mélyen vagy nem mehetsz túl messzire ahhoz, hogy ne fogadjon vissza. Feltétel nélkül szeret, és ezen soha semmi sem változtat."

Üzenet egy tékozló gyermek szülőjének:

- Soha ne hagyd abba az imádkozást!
- Soha ne add fel a bizakodást!
- Soha ne a félelem mondja ki a végső szót!
- Mindig feltétel nélkül szeresd gyermekeidet és fogadd őket tárt karokkal!

Légy szülője a tékozló gyermekednek is. Isten kegyelmes, megbocsátó, szerető és kedves hozzád. Légy te is az a saját gyermekeiddel. A többit pedig bízd Istenre.

"És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (…) mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." (Lukács 15:20,24)