A BŰN ZSOLDJA ÉS ISTEN AJÁNDÉKA

''Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk, Krisztus Jézusban.'' (Rómabeliekhez 6:23)



Az ember a teremtésekor nemes testi és lelki tulajdonságokat és képességeket kapott. Tökéletes, Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták, céljai szentek voltak. De az engedetlenség megrontotta ezeket a képességeket és tulajdonságokat, s a szeretet helyét az önzés foglalta el. A bűn következtében az ember természete annyira legyengült, hogy saját erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának ellenállni. Sátán foglya lett, és az is maradt volna örökké, ha Isten a szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép. A kísértőnek az volt a szándéka, hogy Istennek az emberrel való, már a teremtésnél meglevő tervét keresztezze, s ezáltal fájdalmat és romlást hozzon a világra. Bűnös természetünk elidegenített bennünket Istentől. A Szentlélek találóan ábrázolja állapotunkat: ''Akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűnötök miatt'' (Ef 2:1). ''Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség'' (Ézsaiás könyve1:5-6). Sátán a csapdájában tart bennünket, foglyokká lettünk az ő akaratára (2Tim 2:26).

Isten meg akar bennünket gyógyítani, szabadítani bűnünktől. Miután ez teljes átalakulást igényel, egész lényünk megújulását, azért teljesen át kell adnunk magunkat Istennek. A saját énünk elleni küzdelem a leghatalmasabb harc, amelyet meg kell vívnunk. Énünket átengedni, alárendelni mindent Isten akaratának, hatalmas küzdelembe kerül, de a léleknek engedelmeskednie kell Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna. Isten nem akarja a teremtményeit kényszeríteni. Nem fogadhatja el tiszteletünket és hódolatunkat, ha azokat nem készségesen és értelmesen hozzuk. A kierőszakolt engedelmesség akadályozhatná az értelem és jellem fejlődését; és géppé alacsonyítana le bennünket. Nem ez a Teremtő szándéka. Az Ő vágya az, hogy az ember, mint a teremtés koronája, a fejlődés legmagasabb fokára jusson el. Kilátásba helyezi számunkra az áldások teljességét, amelyekhez kegyelem által kíván eljuttatni. Magához hív bennünket, hogy átadva magunkat neki, bennünk munkálhassa az akaratát. Egyedül tőlünk függ tehát, hogy a bűn örökös rabszolgaságát, avagy Isten gyermekeinek csodás és boldogító szabadságát választjuk-e.