Betöltés..

|

A TANÁR BEMUTATJA A KEGYELMET.

Egy kis magyar faluban történt az eset a második világháború alatt. Egy iskolában a tanító – a veszélyes idő miatt is – mindent megtett, hogy a tanulók elfogadják személyes megváltójuknak Jézust.




Sokszor elmondta nekik, hogy mit jelent a megváltás, hogy az Isten miként jött el a Földre, magára vette bűneinket, elszenvedte büntetésünket, meghalt, majd feltámadt. És azért vállalta a kínhalált, hogy mindenki, aki ezt hittel elfogadja, és hisz Őbenne, megmeneküljön. De a gyermekek nem értették, és sokszor megmosolyogták a tanítót. A harcok pedig egyre közelebb jöttek a faluhoz is.

A tanító letérdelt az Úr elé, és kérte, hogy adjon neki bölcsességet, hogy úgy tudja elmondani a megváltás jelentőségét, hogy a gyerekek megértsék, és befogadják Megváltójukat. Az Úr meghallgatta az imát, válaszolt, válasza pedig különleges volt.

Másnap az iskolában a gyerekek felháborodva közölték tanítójukkal, hogy az egyik gyerek ennivalóját ellopta valaki. Ebben az időben nagyon kevés élelem volt, és ha valaki ennivalóját ellopták, aznap már nem tudtak másikat adni a szülők, tehát ez főbenjáró bűnnek számított. A tanító teljes motozást rendelt el, és megmondta, hogy

akinél megtalálják, az huszonöt botütést kap a tenyerébe.

A motozás eredménye az lett, hogy megtalálták egy nagyon sovány kislánynál az ennivalót. A tanító tudta, hogy olyan szegények a szülők, hogy szinte enniük sincs mit. Azt is tudta, hogy ha a kislány megkapja a megígért botütést, talán bele is hal, de a szavát nem másíthatta meg.

Kihívta a kislányt, aki reszketve és sírva kiment. Majd a tanító jobb kezébe fogva a botot, a saját kinyújtott bal tenyerébe csapott teljes erejéből. Egyik ütés a másik után. A gyerekek látták, hogy már vér folyik a tanító kezéből, és kiáltoztak, hogy hagyja abba, de ő nem hagyta abba, amíg mind a huszonöt botütést rá nem mérte a tenyerére. Utána így szólt a gyerekekhez: ugye tudjátok, hogyha ez a szegény kislány kapja ezt a büntetést, meghal. De a bűnt meg kell büntetni. Hát ezt tette Isten, aki tudta, hogy az ember örökre elvész, ha megkapja a bűneiért járó büntetést.

Ezért Ő maga állt a bűnös ember helyére, és magára vette valamennyiünk bűnét, Ő viselte el a büntetést. Ő halt meg azért, hogy mi élhessünk. A gyermekek most értették meg, hogy miről beszélt nekik a tanítójuk, és sírva borultak az Úr elé. Az egész osztály befogadta az Úr Jézust személyes megváltójának.

Értékelés: 9.1/10 (41 szavazat alapján)

Ne maradj le semmiről! Kedveld facebook oldalunkat: