| A RÓMAI ÚT AZ ÜDVÖSSÉGRE |
A férjem 18 évig volt ifi pásztor, és még ifjúsági táborokban is tartottunk beszédeket együtt, tehát láttuk, ahogy a tinik egy része hogyan szánja oda az életét Krisztusnak. Áldás volt számunkra látni, hogy számtalan élet megváltozott valódi bűnbánással.
De azt is megfigyeltük, hogy voltak olyanok, akik "elfogadták Jézust", utána visszafordultak és a saját utaikat követték újra. Amikor valaki elbukik, akkor összetörik a szívem. A 2 Timóteus 4:10-ben Pál kesergett azok miatt, akik visszafordultak a világhoz. Az 1 János 2:19 egy kis bepillantást enged ebbe:
"Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók;
mert ha közülünk valók lettek volna,
megmaradtak volna közöttünk."
A Szent Lélek munkája az, hogy az embereket valódi üdvösségre hozza. Amikor a Szent Lélek arra indít minket, hogy csatlakozzunk Hozzá, az evangélium magvainak vetésével, ez néha csábító tud lenni, hogy nyomást gyakoroljunk egy személyre, hogy felemelje a kezét, vagy imádkozzon egy "elfogadom Jézust" imát, még az előtt, hogy készen állna rá. Amikor ez történik, az nem olyan, mint amikor valaki a szívéből jövő imádsággal valóban megtér – és ez a szívet összezavarja.
Ez nem az az elmondott ima, amit Isten szeretne. Inkább olyan szívet keres, amelyik össze van törve, és bűnbánó. Ez az Isten szerinti szomorúság, amelyet a Lélek munkája ihletett, amely valódi megtérést eredményez, ami üdvösségre vezet (lásd: 2 Korinthus 7:9-10). Pál apostol figyelmeztetett:
"Őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől
és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől." (1 Timóteus 6:20).
Mivel Isten arra hívott el minket, hogy terjesszük az üdvösség evangéliumát, fel kell készülnünk arra, hogy hatékonyan kommunikáljuk a valóban a jó hírt (lásd: Máté 7:22-23).
Van egy hasznos forrás, amit sok keresztény használ arra, hogy megossza a hitét, amit úgy hívnak, hogy "A római út az üdvösségre". Ez a négy pontos út segít, hogy elmagyarázd, miért van szüksége egy személynek Megváltóra, de ha nem vigyázol, akkor könnyen értelmezhető vallási szertartásként, amely inkább arra összpontosít, hogy mit kaphat az ember Istentől, cserébe egy egyszerű ima ismétléséért.
A Római út négy pontja:
1. "Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." (Róma 3:23)
2. "Mert a bűn zsoldja a halál." (Róma 6:23a)
3. "Az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róma 6:23b)
4. "Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból,
akkor üdvözülsz." (Róma 10:9)
1. Mindenki vétkezett
Segítened kell az embereket abban, hogy megértsék, hogy az igazi üdvösség magában foglalja azt, hogy megbánják a bűneiket. Kivéve, ha egy személy nem áll készen megtérni és elfordulni a bűnös útjaitól, és teljes szívvel engedelmeskedni Krisztusnak, mint Urának és Mesterének, nem üdvözülhet. Gondolkodj el Dávid bűnbánatán:
"Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. – Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!" (Zsoltárok 51:3-6, 18-19)
2. A bűn zsoldja
A valódi megváltáshoz az embernek fel kell ismernie, hogy bűne sérti a mi Szent Istenünket. Meg kell érteniük, hacsak nem fordulnak Jézushoz, akkor bűneik miatt lesznek megítélve és szenvedni fognak. Amikor Jézust megosztotta az evangéliumot Nikodémussal, akkor Jézus elmagyarázta neki, "Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3:18). A templomokban túl sokáig beszéltek a pokolról, és az örök végzetről, tudom. Nem akarjuk megijeszteni az embereket, de Krisztus szeretete arra késztet minket, hogy figyelmeztessük őket, hogy a bűneik meg lesznek ítélve. Krisztus nélkül, el vannak ítélve és remény nélkül vannak. Jézus többet beszélt a pokol következményeiről, mint a menny áldásairól.
3. Isten ingyenes ajándéka
Légy tudatában, hogy sok ember, akik válaszoltak már a Római útra, gyakran eltévesztik a megtérést és a teljes odaadást Krisztusnak, mint a Mesterüknek. Az a benyomás, hogy egyszerűen "Jézus elfogadása" földi áldásokat és a menny jutalmát hozza el, és semmilyen személyes áldozatot nem kell hoznia a bűnösnek, olyan, mint a felhígított evangélium, amire "viszketnek az emberek fülei" a végső időkben, akik azt akarják hinni, hogy a kereszténység mindössze róluk és a boldogságukról szól. Az üdvösség mindig is az volt, hogy Isten megváltja az emberiséget Magának, és nem fordítva.
Míg egyesek azt hiszik, hogy Isten ingyenes ajándéka nem kerül semmibe nekik, addig mások azt hiszik, hogy a vallási szertartások gyakorlása az, amit Isten megkíván.
Mind a két véglet kihagyja azt, hogy megkapja Isten valódi megváltásának ajándékát. A Biblia egyértelmű, hogy az üdvösség egyedül kegyelem által van (Efézus 2:4). De nem adhatunk az embereknek olyan benyomást, hogy csak az, hogyha hisznek, elég az üdvösséghez. Követnünk kell Jézus példáját az Ő földi szolgálata közben, amikor az emberek azt kérdezték tőle, hogyan üdvözülhetnek. Például, amikor a gazdag ifjú megkérdezte Jézust, hogyan üdvözülhet, Jézus nem azt mondta, hogy: "Jó, hiszel. Nagyszerű! Most menj, éld az életed, és amikor meghalsz, találkozunk a mennyben." Ehelyett Jézus szeretettel nézett az ember szívébe, és tudta, hogy gazdagsága volt a bűnös bálványa, ami visszatartotta őt attól, hogy kövesse Krisztust.
"Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: 'Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.' A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt." (Márk 10:17-22).
Figyelmesség, Jézus szerető kedvessége az ember iránt. Bárcsak Isten olyan szívet adna nekünk, mint az Övé, hogy az evangéliumot ilyen kegyelmes együttérzéssel osszuk meg. Ismerd fel, nem az ember gazdagsága volt az, ami visszatartotta őt az üdvösségtől. Az ő elutasítása volt az, hogy elforduljon mindentől az életében, ami sokkal fontosabb volt neki, mint Krisztus követése és szolgálása.
Követni Jézus példáját, amikor megosztod Krisztust valakivel, aki gazdag vagy sikeres, ne hígítsd az evangéliumot, inkább segíts, hogy meglássa azokat a dolgokat az életben, amik megakadályozzák, hogy kövesse Krisztust. Jézus nem egy gyenge tanító volt, aki az saját üzenetét szépítette, hogy követőket vonzzon, nekünk sem kellene ezt tenni. Teljes odaadásra hív el minket.
"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk 8:34-36).
4. Jézus az Úr
Az kevés, ha valaki azt mondja, "Hiszek Jézusban, de most csak a saját dolgaimat csinálom." Amint a János 3:16-17-ben a hit szót említi, az egy pontonkénti és időbeli cselekedet ír le, ami a folyamatos életet megváltoztató eredmény – nem pusztán értelmi hozzájárulás ahhoz, hogy ki Jézus és mit tett a kereszten. Az a személy, aki nem akar engedelmeskedni Az Úrnak, az valószínűleg nem született újjá. Egy igazi hívő megvallja szájával, hogy Jézus az Úr, és hiszi, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból – és üdvözölni fog (lásd: Róma 10:9).
Hirdesd az Evangéliumot!
Az evangélium megosztása ijesztően nagy feladatnak tűnhet, de a bennünk lakozó Lélek ereje által nem riadunk vissza. Isten azt akarja, hogy te és én bátran hirdessük a jó hírt. Tehát, övezd fel magad a béke hatalmas evangéliumával, és imádkozással kérd Jézust, hogy ajtókat nyisson neked, hogy megoszthasd a jó hírt azokkal, akiket Ő vonz a megtéréshez és az üdvösséghez.
"Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." (2 Timóteus 4:2; 1 Péter 3:15)
