| VAGY MEGÁTKOZZUK JÉZUST, VAGY URUNKNAK NEVEZZÜK ŐT |
"Azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által."
(A korintusbeliekhez írt első levél 12. fejezetének 3. verse)
Amint a törökországi Izmir városában Polikárp sírjának a hagyomány szerinti helyszíne felé tartottam, ismét eltűnődtem a bátor keresztény mártír hatalmas hitén. Polikárp az időszámításunk szerint 70 körül született, és ismerte Jézus szemtanúit, talán János apostolt is. Valamikor 110 előtt Szmirna - a mai Izmir - hűséges püspöke lett. 86 éves korában letartóztatták, miután egy zsidókból és pogányokból összeverődött városi csőcselék őt okolta a természeti katasztrófáért, amely Ázsiának azt a területét sújtotta. A Polikárp mártíromságáról szóló hiteles beszámolóban, amelyet a szmirnabeli keresztények írtak, megtalálhatjuk Isten e nagy emberének híres bizonyságtételét. Megparancsolták neki, hogy mondja: "Uram, császár", de ő mindannyiszor ezt válaszolta. "Uram, Jézus!" Végül a prokonzul elvesztette a türelmét, és rákiáltott. "Káromkodj, és elengedlek! Átkozd meg azt a Krisztust!" Polikárp így válaszolt a Szentlélek ereje által. "Nyolcvanhat éven keresztül szolgáltam Öt, és soha nem tett ellenem semmi rosszat! Hogyan káromolnám a királyomat, aki megmentett engem?" Mártírok millióihoz hasonlóan, Polikárp is diadalmasan halt meg a keresztény hitéért. Pál apostol kijelentette, hogy a Lélek valódi ajándéka, amelyet úgy osztogat, ahogyan a legjobbnak látja, abban nyilvánul meg, hogy a Fiút Urukként dicsőítik meg az emberek. Isten a prófétai ajándéka által megmutatta Polikárpnak, hogy meg fog halni. Ez a látomás akkor nyert megerősítést, amikor végleg megvallotta Jézus Krisztust Urának, a Szentlélek hatalma által. Imádság a mai napra
|
