|

Utoljára módosítva: 2017. 12. 13.
ÉJSZAKAI CSELSZÖVŐK 2/2.
"A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság" (Példabeszédek 16:18)

Amikor Hámán összehívta családját és barátait, hogy beszámoljon nekik a nap eseményeiről, Márdokeus elleni gyűlölete a tetőfokára hágott. ör túláradó büszkeségének kellett elégtételt szereznie. Hámán azzal kezdte beszámolóját, hogy felsorolta, milyen roppant vagyona van, mintha a gazdagság az istenek kegyét vagy az ember értékét mutatná.



Felesége, Zéres telhetetlen füle édes zeneként itta minden szavát, mert kedvére lubickolt a gazdagság nyújtotta tekintélyben és pompában. Hámán barátait a beszámoló lenyűgözte. A hízelgő barátok társasága csak dagasztja a büszkeségét. Mindig is vannak megilletődött emberek, akik a pénzeseknek kedveskednek. Ott a házban levő minden asszonyt és férfit rabul ejtett a vagyon varázsa. Egy csöppet sem nehéz rekonstruálni Hámán beszédét:

"Lássátok meg, barátaim, hogyan növeltem én, Hámán vagyonomat és dicsőségemet! Hát nem az istenek kegyeinek tanúbizonyságai házaim, földjeim, sok aranyom, ezüstöm és Irán füves domboldalain legelésző nyájaim! Perzsia gazdagságából ki mondhat annyit magáénak, mint én?"

Bízvást állíthatjuk, a hallgatóság soraiban többen úgy gondolkoztak: "Ki másnak ajándékoznának Perzsia istenei hírnevet és gazdagságot, ha nem annak, akit nagyra becsülnek, és kegyükbe fogadtak?" Hámán és nemkülönben Zéres határtalan örömmámorban úszott. De az öndicsőítés napján Hámán nem csupán a ragyogó vagyon arany pilléreit mutatta be. Határtalan büszkeséggel beszélt tíz fiáról, hiszen a keleti ember sosem feledkezett meg erről, ha vagyona megalapozásáról beszélt.

A legidősebbtől, Parsandátától Vajzátáig, a legfiatalabbig mind tekintélyes emberekként éltek Susánban, a világ második leghatalmasabb emberének árnyékában sütkérezve. Mindannyian testestül-lelkestül apjukat, a család büszkeségét követték, ugrásra készen álltak, hogy lecsapjanak a zsidókra és osztozzanak a zsákmányon. De Hámán még mással is el akart dicsekedni, amit rajta kívül Perzsiában egyetlen ember sem élvezhetett - és ez a tény is a birodalom legbüszkébb nagyurát dicséri.

"Igen" - mondta Hámán egy pillanatnyi szünetet tartva, hogy hallgatói figyelmét, érdeklődését tovább csigázza a legfinomabb falat előtt. "Nem hívott Eszter királyné mást a királlyal a lakomára, amelyet készített, hanem csak engem." Hámán már érezhette is beszéde bódító hatását. Még a lélegzete is elakadt hallgatóinak. Micsoda új nagy megtiszteltetés vár még Perzsia e megkülönböztetett urára? Zérés szinte megrészegült az örömtől. Hámán tíz fiát szerfelett nagy megelégedés töltötte el: önelégültségük határtalan volt. Apjukkal együtt ők is emelkedtek.

A családi hagyományt a hatalom
és a dicsőség utáni közös vágy formálta.

Hámán igen szűk ablakokon át nézet a világra

De még ennél is többet hallottak. Hámán diadalittasan újabb izgalmas dolgot jelentett be. "És még holnapra is meghívattam hozzá a királlyal." Újra csak a király és Hámán! Mi lenne ez? Épphogy leszakította a királyi kegy egyik aranyalmáját, és máris ott a következő! Mámorító a pillanat Hámán házanépe számára. De az ellenséges indulat akkorára növekedett Hámánban, hogy az élet minden szépsége beleveszett a gyűlölet tengerébe. "De mindez semmit sem ér nékem, valamíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában."

Hámán házában egy csapásra megváltozott a hangulat. Ahelyett, hogy a rászálló áldásokat vennék számba, vissza-visszatérnek az egyik embernek a másikkal szembeni vad, nyers dühére. Hámán még barátai körében sem tudott ettől szabadulni. Ha az ember csak egyszer is teret ad magában a személyes sérelmeknek, soha nem tud menekülni azok csapdájából. Árnyékként követik, bárhová is menjen.

Hámán igen szűk ablakokon át nézet a világra. Hazaérve még azt látta, amit akart - gazdagság, büszkeség, hatalom - az ő értékrendje szerint pompás rózsakert. De megváltozott a kép. Undok békák, az engesztelhetetlen gyűlölet dühödt állatai kezdtek ugrálni a rózsák között. Ebben a kritikus pillanatban felesége, Zéres és minden barátja osztozott a Hámán elgyötört tekintetéből áradó lesújtó érzésekben.

"És monda néki Zéres, a felesége és minden barátja: Csináljanak ötven könyöknyi magas fát."

Most hát Hámán épp azt hallotta, ami boldoggá teszi újra - ördögien boldoggá. Zéres egyre csak buzdítja, teljesen felhevülve a gondolattól, hogy félreállítják az útból férje legfőbb ellenségét. A barátok helyeselnek. Minél magasabb a fa, annál többen látják majd.

"Holnap lesz Eszternél a nagy lakoma. Kérj engedélyt a királytól, hogy kora reggel felakasztathasd Márdokeust!" - szítják a tüzet barátai. Hiszen hamarosan úgyis kivégeznék a többi zsidóval együtt. Az ő halála csak növelné a már amúgy is rettegő zsidók félelmét.

"Tedd ezt Hámán, és akkor vígan mehetsz a királlyal, élvezheted a fejedelmi kegyet!" - tanácsolják a barátok. "Igen! Ez az orvosság!" - válaszolja Hámán lelkében megnyugodva ettől a lehetőségtől. "Ez a gyógyszer segít rajtam! Máris jobban vagyok!" A Szentírás feljegyzi:

"És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát."

Az elhatározást azonnal tett követte. Még az éjféli órákban megparancsolták az ácsoknak, hogy húzzák fel a bitófát. A fűrészek csikorgása és a kalapácsok ütése adta tudtul Hámán tervét a szomszédságnak. Most már szélsebesen peregtek az események. Hámán annyira nagynak vélte sérelmét, hogy haragját képtelen volt tovább türtőztetni. A zsidók sorsa megpecsételődött: kiirtatnak, és Márdokeusnak kell először vesznie! Hámán oda juttatja ellenségeit, ahova akarja. A baj körülzárta őket, és látszólag nem volt kiút. Csakhogy a szabadítás mintája már kezdett kirajzolódni, bár ők még mit sem tudtak róla. A helyzet egyre romlik, mielőtt jobbra fordulna az események sora,

ám végül tettre lendül a Gondviselés.

Paradox módon gyakran a baj, a betegség, az üldözés, a kudarc nyit utat a Nagyszerű Minta felfedezéséhez. Isten tervei gyakorta csak a válságos helyzetek legeslegutolsó pillanatában bontakoznak ki. Legalábbis az ember szemszögéből így látszik. Nem, Isten nem feledkezik el gyermekeiről. Márdokeus is hamarosan tapasztalja ennek a tételnek az igazságát -és Hámán is, legnagyobb megdöbbenésére.

Értékelés: 6.0/10 (2 szavazat alapján)

Forrás: George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve
Éjszakai cselszövők 1/2. A fordulat 1/2.

Szeretném támogatni a nicelife küldetését!

Ezeket olvastad már?

A KIRÁLY KEGYELTJE

A FÖLD KIRÁLYA 2/2.

VIHARFELHŐK KÖZELEDTE 2/2.


HIRDETÉS HELYE:

Ne maradj le semmiről! Kedveld facebook oldalunkat: