A SZENTLÉLEK ELJÖVETELÉNEK ÍGÉRETE

"Imé, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel." (Lukács evangéliuma 24:49)



Nem nehéz beazonosítani, mely ígéretre is vonatkozik a mai igevers. Lukács világossá teszi ezt az Apostolok cselekedetei első fejezetében. Miután Jeruzsálemben várakoznak, megkapják a megígért Szentlelket (Apostolok cselekedetei 1:4.8). Ő lesz az, aki betölti vagy felruházza őket csodatévő dünamisszal (vagyis erővel), ami radikálisan megváltoztatja majd sokak életét, amint a tanítványok hirdetik a megtérést és a bűnök bocsánatát Jézus halála és feltámadása által (Lukács evangéliuma 24:46-48). Nos, mi a helyzet a "várakozással"? Hogyan várakozunk? Az itt használt eredeti görög szót több más igeversben úgy adják vissza: "leül". Ez azonban nem passzív üldögélést jelent. Az Újtestamentumban alkalmazott kifejezés aktív cselekvést jelent, mint ahogy a tisztviselő ül az íróasztalánál, a bíró ítéletet hoz, vagy egy uralkodó elfoglalja királyi székét.

A tanítványoknak aktívan kellett várakozniuk és imával, valamint az írások tanulmányozásával felkészteni szívüket az ígéret eljövetelére. Tény, hogy "nagy örömmel" tértek vissza Jeruzsálembe, és "mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent" (24:52-53). Nekünk is minden nap imádságos szívvel és örömmel kell várnunk a Szentlélek kitöltetését.

Imádság a mai napra
"Uram, köszönöm neked különleges ígéretedet! Ma újra kérem tőled, hogy ruházz fel és tölts be fentről jövő erővel!"




ATTILA
Ötletgazda